Erre nem számított Magyar Péter és a Tisza-kormány: nem akárki állt ki a Duna Aszfalt óriási autópálya-építése mellett – „Ez nem egy kamuprojekt, a gazdasági logika brutális”

„Afrika ismét felbukkant a hazai hírekben, ezúttal a kormányzat (Eximbank) feljelentése kapcsán, amely a Szijj László-féle Duna Aszfalt infrastruktúra-beruházási projektjét (Kasomeno–Mwenda Corridor Project, KMCP), pontosabban annak 101 milliárdos állami kötelezettségvállalását érinti” – írta vasárnapi Facebook-bejegyzésében Suha György Afrika-szakértő.

Suha György Afrika-szakértő, 1998-2012-ig a Gambiai Köztársaság budapesti tiszteletbeli konzulja, majd főkonzulja volt. 2006 júniusától nagyköveti rangban volt Gambia bécsi ENSZ képviseletének vezetője. 2015-2019 között a Külgazdasági- és Külügyminisztériumnak dolgozott miniszteri biztosként.

A szakértő régóta nagy kritikusa az Orbán-kormánynak, valamint ismert támogatója a Tisza Pártnak. Emiatt okozhatott meglepetést, hogy kiállt a kormány által megtámadott afrikai Duna Aszfalt-projekt mellett.

A Duna Aszfalt afrika beruházása mögött brutális gazdasági logika áll

Felidézte, hogy Magyar Péter és a Tisza-kormány hivatalos kommunikációja szerint az ügylet túl kockázatos volt, a kötvényjegyzést pedig nem a bank igazgatósága hagyta jóvá, hanem a tulajdonosi joggyakorló – ami szerinte finoman szólva sem a banki jó kormányzás tankönyvi példája, mivel a Magyar Fejlesztési Bank is benne volt. Megjegyezte, hogy a kormányzati tájékoztatásban előkerült a két érintett ország „legmagasabb kockázati kategóriája” is, ami szerinte jól hangzik ugyan,

„Nem akarom megvédeni Szijj Lászlót, és nem zárom ki a visszaélések lehetőségét sem, vizsgálódjanak, akiknek ez a dolguk, nincs ezzel probléma. A részletek ugyanakkor fontosak, és a pár soros közlemény nem ad kapaszkodót a háttér objektív megismeréséhez. Mert kezdjük ott, hogy ez nem egy kamuprojekt” – írta Suha György, hozzátéve, hogy a KMCP-koncepciót ő már akkor ismerte, és a helyszínen járt, amikor Szijj László valószínűleg még azt sem tudta, hogy Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság határos egymással.

A szakértő összefoglalta a KMCP lényegét:

• 184 kilométer gyorsforgalmi út,
• 345 méteres határhíd a Luapula folyón,
• új határállomás,
• raktárak,
• parkolók,
• és egy komplett útdíjrendszer.

Ez a csomag arra jó, hogy a kongói és zambiai réz-, kobalt- és koltánbányák termékei végre ne napokig, hetekig álljanak a túlterhelt határokon, hanem 500 kilométerrel rövidebb úton jussanak el Tanzánia indiai óceáni kikötőjébe. Úgy véli, hogy aki látott már végtelen kamionsort Kasumbalesánál, az tudja, hogy ez nem elmélet: ez konkrét, pénzben mérhető versenyelőny.

Valós projekt a szakértő szerint

Kiemelte, hogy Katanga tartomány adja a világ kobalttermelésének több mint 70 százalékát, és a rézkitermelés jelentős részét. A globális akkumulátoripar, az elektromos autózás, az elektronikai ipar mind ezen az ellátási láncon ül. A kobaltpiac nem ismer kegyelmet: aki gyorsabban szállít, az nyer. És itt nem a helyi lakosság fizeti az útdíjat, hanem a multinacionális bányavállalatok és logisztikai cégek, amelyeknek a napokban mérhető időmegtakarítás dollárszázezrekben jelentkezik. A kamiononként több száz dolláros útdíj nem teher, hanem üzleti racionalitás.

„Ezért állítom azt, hogy a KMCP nem kifejezetten kockázatos, még akkor sem, ha Kongó (DRC) a világ egyik leginstabilabb politikai környezete. A projekt ugyanis nem függ döntően a célállamok makrogazdasági állapotától, politikai váltásaitól vagy intézményi gyengeségeitől. A bevételt nem a költségvetés, hanem a globális ipar fizeti. A működtetés pedig izolált projektcégeken keresztül történik – ez a modell Afrikában bevett,

– jelentette ki Suha.

„A banki kockázatelemzés persze szeret mindent egy kalap alá venni: országkockázat = projektkockázat. Csakhogy ez tévedés. Az OECD normák, a Basel szabályok és az exporthitel biztosítói keretek valóban szigorúak, de az elmúlt húsz évben számos ország – köztük EU tagállamok, leginkább németek, olaszok, franciák – tudatosan megkerülte őket. Nyersanyag alapú hitelezés, kötetlen finanszírozás, úgynevezett gyűrűzött projektfinanszírozás: ezek mind létező, működő, sikeres pénzügyi modellek. A KMCP ebbe a kategóriába tartozik” – érvelt az Afrika-szakértő.

Suha a felsoroltak miatt gondolja úgy, hogy a kormányzati feljelentés országkockázati érvelése inkább politikai kommunikáció, mint szakmai álláspont. A projekt gazdasági logikája nagyon erős, a megtérülése magas, a bevételi modell stabil, a fizetőréteg globális és keményvalutás. A „magas kockázat – magas megtérülés” infrastruktúra modell itt nem frázis, hanem valóság.

„Ha valamit érdemes lenne végre megérteni itthon, az az, hogy Afrika nem a magyar külpolitikai PR mesék díszlete, hanem a világ egyik legfontosabb stratégiai nyersanyag kincsestára. És aki itt értelmes, gazdaságilag indokolt projektet valósít meg, az nem szükségszerűen szélhámos – hanem a globális ellátási lánc egyik kulcsszereplője. Komoly projekttel legalábbis erre komoly esélye van. Afrikában totális kudarc volt a magyar külgazdasági expanzió. Rendkívül szomorú, hogy az elmúlt évtizedben leginkább a kormányzati támogatású, pitiáner kalandorok, fideszes kamuvállalkozók jelentek meg a kontinensen. Ha mérleget akarunk vonni, akkor ez a projekt volt az egyetlen, ami a valódi siker esélyét hordozza. Az építkezés már elkezdődött, ha kudarc lesz a vége, annak komoly nemzetközi visszhangja lehet, jó volna ezt elkerülni” – zárta gondolatait Suha György.

Duna Aszfalt: megszólalt az útépítő vállalat az afrikai projektről

„A Duna Aszfalt Zrt. afrikai projektjeinek pénzügyi kockázatait teljes egészében a zrt. és a cégcsoport viseli. Mivel három évig nem találtak kereskedelmi banki partnert, ezért az Eximbank és az MFB jóváhagyásával valósult meg a kötvényfinanszírozás” – közölte az útépítő vállalat. A cég arra reagált, hogy pénteken feljelentést tett a gazdaság és energetikai minisztérium az Eximbank négy, összesen mintegy 1000 milliárd forintot érintő finanszírozási ügyletében ismeretlen tettes ellen.

Az afrikai projekt neve "Kasomeno-Mwenda Toll Road" projekt, amely két ország, a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Zambiai Köztársaság közötti határ infrastruktúra és az ahhoz kapcsolódó 184 kilométernyi úthálózat fejlesztésére irányul.