Számos cég a minőség elhanyagolásával spórol
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA zuhanó építőipar menthetetlenül magával rántja az építőipari anyagokat gyártó cégeket is – derült ki az ágazat szereplőinek tegnapi háttérbeszélgetésén. Széman György, a Magyar Építőanyag-ipari Szövetség (MÉASZ) elnöke független kutatói és pénzintézeti előrejelzéseket idézve kijelentette, az idén az építőipar stagnálása várható, optimális várakozások szerint is legfeljebb jövőre vagy 2014-ben indulhat meg a pozitív változás a piacon. Mindehhez azonban a jelenleginél erőteljesebb és következetesebb kormányzati szerepvállalásra lenne szükség – vélekedett. A szektorba további forrásokat is be kell vonni, itt elsősorban EU-s pénzekről, a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből befolyó összegekről lehet szó.
A kormány és a szakma összefogásának szükségességét sürgette Kató Aladár, a Magyar Téglásszövetség elnöke, a Tondach elnök-vezérigazgatója is, aki szerint a bérlakásépítés lehet az ágazat egyik kitörési pontja. Mint mondta, reális lehetőségét látja annak, hogy uniós forrásokat lehessen becsatornázni erre a területre. Saját területén is aggasztók a tendenciák: a gyárak egy része bezárt, több csak szezonálisan üzemel, a viszonylag magas szállítási költségek miatt erősen korlátozottak az exportlehetőségek. Bár nincsenek egzakt adatok, úgy lehet becsülni, hogy 2008-hoz – a válság előtti évhez – képest 70 százalékkal esett vissza a téglaeladás. Amíg négy éve még 1,4 milliárd téglaegységre volt igény, addig tavaly már csak 400 millióra.
Nincsenek szívderítő adatai a nyílászárókat előállító piaci szereplőknek sem: Prohászka Rajmund, a Magyar Ajtó-Ablak Egyesület elnöke szerint az ablakgyártás tavaly 15 százalékkal esett vissza, három év alatt már csaknem 50 százalékos keresletcsökkenést regisztráltak. Ő az új lakásokon kívül a felújításokban látja a szektor talpon maradásának esélyét. Mint mondta, a jelenlegi helyzetet a nyomott piaci árak, az erős verseny, a számla nélküli forgalom növekedése, a hitelhez jutás nehézsége jellemzi. Emellett folyamatosan nő az olcsó lengyel és román import, amelynek egy része vélhetően feketecsatornákon érkezik. Általános szakmai vélekedés szerint gond van a minőség-ellenőrzéssel. Illy Gábor, a Baumit ügyvezetője úgy látja, számos cég a minőségi mutatók elhanyagolásával csökkenti a költségeit. Szerinte el kell érni, hogy ezeket a cégeket távol tartsák a piactól. Ehhez azonban az is kellene, hogy az ágazatnak megfelelő képviselete legyen a kormányban.
Egy főhatóság mindenképpen kell, mivel ma semmilyen kényszer nincs arra, hogy a cégek statisztikai adatokat szolgáltassanak tevékenységükről, ami pedig a tervezéshez nélkülözhetetlen lenne.


