A piac még az olcsó húst keresi

– A SáGa Foods Zrt. létrehozta a belkereskedelmi igazgatói posztot. Miért volt erre szükség?

– Korábban az értékesítésnek, a marketingnek és a termékfejlesztésnek volt külön vezetője, de úgy gondoltam, ahhoz, hogy egy irányba menjünk, kell egy ember, aki összefogja a stratégiát. De tény, hogy a belföldi piac rendkívül nehéz.

– Mennyire lesz nehéz dolga?

– Még ez az év sem a növekedésről szól a hazai fogyasztásban, ám nem olyan rossz a helyzet, mint amilyenre számítottunk az elmúlt év végén. Az 5–10 százalékos visszaesésről szóló jóslatok nem igazolódtak be. Minket igazán az aggaszt, hogy folytatódik a 2008–2009 óta tartó folyamat: a fogyasztás az olcsóbb, a gyengébb minőségű termékek irányába megy el.

– A SáGa beszáll az árversenybe?

– Két része van a stratégiánknak. Egyrészt megmaradunk a pulykahúsnál, a másik szempont a minőség. Ez minőség és ár megfelelő kombinációját jelenti, vagyis mi is megerősítjük a B márkánkat, a Falni Jó!-t, de igyekszünk tudatosítani azt is, hogy a SáGa jelen van a piacon.

– A kereskedelmi márkás termékek gyártásához hogyan viszonyulnak?

– Az nagyon kitett helyzetet teremt. Hiszen amint talál a megrendelőlánc valakit, aki kicsit is olcsóbban állítja elő ugyanazt a terméket, vált. Közben az összes kockázatot a gyártó vállalja: ha a forint árfolyamának esése vagy az olaj drágulása miatt felmennek az alapanyagárak, azt nem tudjuk érvényesíteni a hosszabb távú szerződések miatt. Ahol illeszkedik a termékmixünkbe, vagy van rá kapacitásunk, gyártunk ilyet, de sosem fogja megelőzni a márkastratégiánkat.

– Milyen arányban tudják kihasználni a gyártókapacitásokat?

– Van olyan terület, ahol nagyon jól: az a gyártósor, ahol a Füstli készül, három műszakban üzemel, szezonban még hétvégén is. A többinél kevésbé jó, van, ahol nem éri el az 50 százalékot. A farmjaink és a vágóhíd is nagyjából teljes kihasználtsággal megy.

– Szakmai körökben sokszor panaszkodnak arra, hogy az előállítási költségekhez képest irreálisan alacsony áron kerülnek az üzletek polcaira hústermékek. Igaz ez a pulykatermékekre is?

– A legolcsóbb húspép kilója egy euróba kerül áfa nélkül. Ha ebből háromszáz forintos fogyasztói áron kihoznak virslit vagy párizsit, abban remélhetőleg nincsenek ártalmas dolgok, de azt senki se gondolja, hogy minőségi beltartalom, fehérjeforrás is van benne.

– A másik nagy kérdés a forintárfolyam. Az önök számára milyen lenne az ideális szint?

– Rövid távon egy árfolyam- ingadozás akár jól is jöhet, hiszen egy lekötött szerződésből több forintot realizálunk. Ugyanakkor ahogy a húsipar nagy része, mi is sok importtal dolgozunk. A csomagolóanyag egy része, sok fűszer, adalékanyag. Másrészt a partnerek is figyelnek: ha tartósan 300 forint fölött van az euró, igyekeznek árengedményt elérni, amikor viszont visszakorrigál a forint, már nincs lehetőségünk emelni. És a túl gyenge forint el is kényelmesíti a termelőket. Örülünk egy egy-két hetes forintgyengülésnek, de amúgy egy 280-290 forint körüli euróval tervezünk egy éven belül.

– A bevétel mekkora hányada az export?

– Nálunk évek óta körülbelül a fele. Ennek nagy része feldolgozatlan hús.

– Ez a cégcsoporton belül marad?

– Csak részben: régen kizárólag a brit tulajdonosunknak, a Bernard Matthews-nak szállítottunk, most egy kisebb mennyiséget exportálunk a német társcégünknek, a többivel az európai szabadpiacon kereskedünk.

– A pulykánál követi a nemzetközi trendeket a magyar ár?

– Költségeinket nagymértékben a gabonahelyzet alakítja, ez a 70–80 százaléka a hús alapanyagköltségeinek. A piaci árak azonban ezt nagyon lassan követik: amikor tavaly 30–40 százalékkal drágult a gabona, 5–10 százalékos áremelést tudtunk elérni.

– Az idén mire lehet számítani?

– Úgy tűnik, nem lesz rossz a gabonatermés. Magyarországon pedig azt várjuk, hogy a fordított áfa kicsit rendet tesz a gabonapiacon. Azt hallottam, hogy annak idején az építőiparban volt rengeteg spekuláns, akik amikor kezdett bedőlni az az ágazat, a gabonakereskedelembe távoztak. Reméljük, most továbbállnak. Ezáltal is árcsökkenésre számítunk.

– A húsiparban nem lenne jó a fordított áfa?

– Nagyon magas a szürke- és a feketegazdaság aránya a húságazatban is. De nem tudom, hogyan lehet megoldani, mert minél tovább megyünk a feldolgozásban, annál sokrétűbb a dolog. Az állam számára egyértelműen kárt okoz az adókimaradás, és számunkra is hátrányos. Egyrészt a fogyasztókat veszélyeztetik, miközben a korrekt konkurensek és mi is rengeteget költünk élelmiszer-biztonságra. De másképp is árelőnyben vannak: miközben visszaesik a piac, és harmada-fele a szürke- vagy feketegazdaságban zajlik a hús- és a gabonapiacnak, nehéz megtérülő fejlesztésben gondolkozni.

– Terveznek fejlesztéseket?

– Igen, mert azt gondoljuk, hogy a magyar piacon is erre lesz szükség. Itt is egy-két nagyobb cég maradhat talpon hosszabb távon. Azok, amelyek képesek fejleszteni.

– És mi a realitás?

– Tárgyalunk a bankjainkkal, és más befektetőt is keresünk, hogy ezeket az ötleteket megvalósíthassuk. Mind a virs­lifélékben, mind a sonkafélékben, mind a panírozott-fagyasztott termékekben megvannak a konkrét terveink, sőt azt is tudjuk, milyen, a magyar piacon még új termékekkel szeretnénk megjelenni.

– Mennyire integrált gyártási rendszer a SáGáé?

– Nagymértékben: saját vágóhidunk van, amelyen a saját farmjainkon nevelt pulykát dolgozzuk fel. Ezekhez korábban tojást vásároltunk, most napos pulykát. Ezek külföldről jönnek, de ezt követően már minden magyar: a gabona is, mellyel etetjük őket. Tudni kell ugyanakkor, hogy több olyan élelmiszer-biztonsági intézkedést vár el a brit tulajdonos, amelyek szigorúbbak a magyar vagy az uniós szabályozásnál is. Ez folyamatos többletköltséget okoz, de azt gondoljuk, hogy megtérül: nincsenek botrányok a cég körül.

– Emlékezetes botrány 2007-ben volt, amikor az a vád merült fel: a madárinfluenza vírusával fertőzött pulykahús került Magyarországról a brit piacra. Ez mennyire vetette vissza a céget?

– Az anyacéget megrendítette a politikai erők és a konkurensek által is vezérelt kampány. Azt a helyzetet akkor nem jól kezelte a cégcsoport, szinte megfeleződött a forgalma. Csodával határos, hogy túlélte, és most megint a növekedés jelei látszanak. Mivel akkor a SáGa nagyon nagy exportot bonyolított a szigetország felé, ennek az elmaradása súlyosan érintett minket is. 2008 lett az első veszteséges évünk, azóta sem tudunk nyereségesek lenni.

– Ebből hogyan lehet kitörni egy válságos helyzetben?

– Elkészítettük a 2-3 évre szóló növekedési stratégiánkat, de rövid távon fontosabbnak tartjuk, hogy a költséghatékonyságra és az egyensúlyteremtésre fókuszáljunk. Mindehhez elengedhetetlen a stabil pénzügyi háttér, ennek érdekében az elmúlt évben rendeztük a finanszírozásunkat a bankjainkkal és a tulajdonosunkkal. Tavaly 900 millió forinttal 500 millió forintra tudtuk csökkenteni a veszteségünket, és azt reméljük, hogy idén sikerül a nullát elérni. Ez persze nem egyszerű, sem a piac, sem a kormányzati intézkedések nem indokolnák ezt, nekünk kell olyan lépéseket tennünk, amelyek a hatékonyságot és az eredményességünket javítják.

– A létszám hogyan alakult az elmúlt időszakban?

– Amikor 2009-ben leesett az értékesítés, ötszáz fővel csökkentettük az állományt. Később még 300 főt bocsátottunk el vagy szerveztünk ki, azóta folyamatosan korrigálódik a létszám, ahogy a hatékonyságunk javul, de nagyobb leépítést nem tervezünk. Összességében a korábban majdnem kétezres cégnél ma 800-an dolgoznak. 1500–2000 fővel nem éltük volna túl a válságot.

– Az adókörnyezet folyamatos változása mennyiben befolyásolja az eredményességet?

– Számunkra nagy érvágást a bérkompenzáció jelentett. A mi­nimálbér emelésével együtt legalább 200 milliós pluszkiadást jelentett a cégnél. Ez a huszonötmilliárdos árbevételünkhöz képest nem egy nagy összeg, de az ötszázmilliós veszteséggel összemérve már óriási teher. A többi lépés inkább közvetve hat: a finanszírozási kedv romlása például egyáltalán nem segíti a fejlesztési terveinket.

Keleti Zsolt (47)

Tanulmányait 1991-ben végezte a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen. 1994–1996 között a Cerbona elemzője volt, 1996-tól az Alcoánál töltött be különböző tisztségeket Magyarországon, Belgiumban, az Egyesült Államokban és Oroszországban. 2007–2009 között az Alcoa Köfém pénzügyi igazgatója. 2009-től a SáGa Foods Zrt. gazdasági igazgatója, 2011-ben nevezték ki a cég vezérigazgatójává. Nős, három gyermek apja.