Nem az Adria veri meg a Balatont, sőt nem is a lángosárak döntik el a tó sorsát – meglepőbb változás zajlik

A balatoni turizmus átalakulása évek óta zajlik, az idei szezont ráadásul rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja a forint erősödése is, ahogy szombati cikkünkben részletesen megírtuk. A munkaerőhiány is ismert probléma, de nem magyarázza egyik sem a tóra épülő turizmus átalakulását. A személyes érintettséget írásom elején azért jelzem, mert másodgenerációs nyaralótulajdonosként a változást testközelből is látom, így nem tudok eltekinteni a saját tapasztalataimtól és szubjektív benyomásaimtól, hogy szerintem mi lesz a Balatonnal. Tények és gondolatkísérlet a jövőről.

A Balaton elveszítette a monopóliumát, részben a varázsát is

A szakemberek már leírták, a nyaralási szokások folyamatosan változnak, a magyar középosztály utazási kultúrája is átalakult. Egyre többen nem egyetlen kéthetes nyaralásban gondolkodnak, hanem évente több rövidebb utazásban. Ősszel és télen városlátogatások, nyáron egy hét a tengernél. A nyaralásra összespórolt éves keretből mindenki a legtöbb, és ár-értékben a legjobb élményt akarja kimaxolni. Tehát nem fognak a Balatonon heteket eltölteni, így nem fognak minden évben elzarándokolni a szigligeti várhoz, a keszthelyi kastélyba, a füredi múzeumokba, a sajkodi strandra. Ráadásul élménytársadalomba született és ott nevelkedő – az Alpokban síelő, Milánóban kávézó és Mallorcán bulizó – generációknak ennél már változatosabb szórakozás kell. De vannak kitörési pontok is, jó irány például a kerékpárosokra célozni, nem biztos, hogy el kell üldözni a fesztiválokat. 
 

A Balaton második otthonná is vált

Az elmúlt 20 évben a sokat szidott ingatlanfejlesztések eredményeként rengeteg lakást adtak a régióban. Még azokon a településeken is nőtt az ingatlanok mennyisége, ahol csökkent a lakosság száma. A tó körüli lakásállomány az elmúlt húsz évben jelentősen megszaporodott:

• Balatonfüreden 2001-ben 5347 lakóingatlan volt, 2024-ben 7112, 
• Keszthelyen is több mint 1000 új ingatlant vettek nyilvántartásba,
• de a lakásépítkezési beruházások legnagyobb nyertese Siófok városa. 

Siófok lakás ingatlanjainak száma 2001-ben még 10 ezer alatt alakult, 2011-ben mintegy 13 ezer, 2023-ban több mint 15 111 900 volt – közölte a Balatoni Fejlesztési Tanács monitoring jelentése. 

Mire költ a nyaralótulajdonos, és mire nem

Ők azok, akik miatt bedugul az M7-es autópálya péntekenként és vasárnap, mert tavasztól őszig, sokan télen is kétlaki életet élnek, Budapest és a nyaraló között ingáznak. Nem ülnek egész nap a strandon, mert reggel kerékpároznak, esetleg vitorláznak, vagy ha a partra mennek, akkor a déli hőség idején visszatérnek a házaikba. Nem biztos, hogy a lángosozóban ebédelnek, de beülnek reggelizni  a pékségbe, vagy este egy vacsorára, és eltartják a kiskereskedelmi láncokat, a boltban vásárolt bort és sört fogyasztják. Ezt vette észre a Kifli.hu is, és Budapest után elindította és bővíti a balatoni szolgáltatását is. 

Vannak, akik beruháznak egy minőségi grillre és a társasági élet is a nyaralóban zajlik, nem a parton. A nyaralótulajdonosok költenek továbbá a barkácsboltban, a kertészeti árudában, a gyógyszertárban, és foglalkoztatják a helyi szakikat is, kertészt, kőművest, klímaszerelőt. 

A balatoni szolgáltatóknak elsősorban rájuk kell építeni nézőpontom szerint, belőlük kell kiénekelni több pénzt, és ehhez jönnek a hétvégi alkalmi turisták, akik nem fogják kihagyni az évi egy balatoni lángost, kerül, amibe kerül. De az ingatlantulajdonos réteg nem fog minden strandon négy-öt lángosbüfét eltartani, ez már jól látszik. Szubjektív prognózisom szerint a balatoni vendéglátás tovább fog alakulni, a kisebb, retro strandbüfék, egységek száma jelentősen csökkenni fog. Azt nem látom, hogy ezzel párhuzamosan sok, exkluzív gasztronómiai élményt kínáló étteremre lenne szükség, erre sem feltétlenül lesz kereslet. De kellenek a stabilan, jó színvonalon működő bisztrók, ahol korszerű, jó alapanyagokat használó konyhát visznek, magyaros elemekkel is. Ez természetes piaci konszolidációhoz vezethet, a kevésbé innovatív szereplők kiszorulnak, miközben a magasabb minőségű szolgáltatások megerősödhetnek. Ha ez a folyamat folytatódik, akkor a balatoni turizmus sikerét sem feltétlenül a nyári vendégszám alapján kell majd mérni. 

Ebben az értelemben a balatoni turizmus nem válságba kerül, hanem szerkezetváltás előtt áll. Az osztrák tóvidékek példája azt mutatja, hogy ez a folyamat rövid távon fájdalmas lehet egyes vállalkozások számára, ám hosszabb távon azonban kiegyensúlyozottabb, magasabb hozzáadott értékű turisztikai modell alapjait is megteremtheti. 
 

Ausztria már végigment ezen az úton

Az osztrák tóvidékek húsz évvel korábban szembesültek ugyanezzel a folyamattal. A Wörthi-tónál vagy a Faaker Seenél ma már nem csak a tömegturizmus a meghatározó, hanem a második otthonok, a magasabb színvonalú szolgáltatások és a négy évszakos turizmus. Ennek azonban ára is volt. A tópartok jelentős része magántulajdonba került, ezért Karintiában jelenleg is politikai vita folyik arról, hogyan lehet újra több szabad vízpartot biztosítani a lakosságnak – írta a héten a Faaker See kapcsán a der Standard. Több település új közstrandok kialakítását tervezi vagy korábban elzárt partszakaszokat nyit meg a nyilvánosság előtt. 

Nálunk ennyire még nem magánosították el a partot, az egyensúly még gond nélkül fenntartható a Balatonnál, – több mint 40 szabadstrand van, – de a partmenti és partközeli ingatlanfejlesztések szabályozása elkerülhetetlenné válik. 

Merre tovább Balaton?

Az átalakulás megkezdődött, a tempóját nyilván nehéz megjósolni, nem is vállalkoznék erre. Feltehetőleg a Balatonnak nem egyszerűen több vendégre lesz szüksége, hanem más üzleti modellre, új, frissebb szemléletű vállalkozásokra, ami a kozmopolita Z generációt is megszólítja. Mert nekik közel sem ugyanazt jelenti a tó, mint a szüleiknek vagy a nagyszüleiknek, azt a fajta érzelmi kötődést ők már nem élik át, ezt érdemes észrevenni, építeni sem érdemes rá.

Nem feltétlenül az Adriával kell versenyezni, mert a tenger szerelmesei mindig meg fogják magyarázni, miért jobb ott, és csak egy „sekély pocsolya" a Balaton. Aki szereti a tavat, nem fog kiábrándulni. De új történeteket kell kitalálni, másként kell a közösségeket építeni, a helyiek és a Pestiek konfliktusokat kezelni kell és nem szítani. Mindez együttesen megadja majd a kétlakiaknak a kötődés élményét, költeni fogják a pénzüket. Az új, 21. századi történetek vonzzák majd a fiatalabbakat is, nem csak egy hétvégére, hanem akár két-három hétvégére is a nyári szezonban.  

Azok a vállalkozók, aki továbbra is kizárólag a júliusi-augusztusi tömegre építenek, vattacukrot, lángost vagy matracokat és úszógumikat próbálnak eladni, biztosan el fog vérezni, ehhez a kínálathoz már nem lesz elég vevő. Aki viszont felismeri, hogy a tó körül egyre nagyobb vásárlóerőt képviselnek a második otthonok tulajdonosai és az egész évben jelen lévő fogyasztók, az meg fogja találni az ügyfeleit. Mert a balatoni fogyasztó kétségkívül megváltozott, így a régió gazdaságát és meg fogja változtatni hamarosan.