A bőrünkre megy: öt éve faragják a magyar egészségügyet

Arra már a KSH adatai mutatnak rá, hogy az OECD-országok közül egyedüliként Magyarországon már 2007-től mind kevesebb jut az egészségügyre. A gazdasági recesszió, illetve az ennek nyomán hozott költségvetési megszorító – különösen a gyógyszerkasszát érintő - intézkedések hatására 2009-re a három évvel azelőtti szintre süllyedt reálértékben az egy főre jutó egészségügyi kiadás. Miközben 2003 és 2006 között növekedés volt tapasztalható, mégpedig az inflációt meghaladó mértékben.

A világgazdasági válság nyomán szinte az összes OECD-ország kénytelen volt a kiadások lefaragását eredményező intézkedéseket hozni. Írországban például a béreket, sőt az egészségügyi dolgozók számát is csökkentették, és visszafogták a gyógyszertámogatás mértékét. A gyógyszerkiadások visszavágása érdekében szinte mindenütt még inkább az olcsóbb „másolat” készítményeket kezdték el preferálni.
Észtországban emellett mérsékelték az Egészségügyi Minisztérium adminisztratív kiadásait, valamint az egészségügyi szolgáltatások állami támogatását. Csehország a kórházi napidíjat emelte meg. Ahogyan Magyarországon, Csehországban és Izlandon is összevontak kórházakat.

Az egészségügyi kiadások GDP-n belüli aránya a kiadások visszafogásával mérsékelten, 9,6-ról 9,5 százalékra csökkent. A GDP-ből továbbra is az Egyesült Államok költötte egészségügyre a legtöbbet (17,6 százalék), míg Mexikó és Törökország a legkevesebbet (6,2 és 6,1 százalék).
Magyarországon a GDP-arányos egészségügyi kiadások folyamatosan csökkennek: a 2003-as 8,3 százalékról 2009-re 7,3 százalékra estek.