Elsősegély elmulasztva

Egy tanulmány adatai szerint Magyarországon a balesetek mindössze 2,5 százalékánál nyújtanak elsősegélyt, a legtöbbször semmit nem tesznek, míg megérkezik a mentő, holott sokak élete éppen azon a néhány percen múlik. E szomorú tényre a Semmelweis Egyetem ETK Sürgősségi Ellátás Tanszék adjunktusa hívta fel a figyelmet az elsősegélynyújtás vi­lágnapja alkalmából.

Hornyák István példaként említette, hogy a hirtelen szívmegállást elszenvedők 60 százaléka megmenthető lenne, ha azonnal újraélesztenék őket. A legtöbben az alapszintű újraélesztést sem tudnák alkalmazni a gyakorlatban, nem tudnák, mit kell tenni, ha ájult vagy erősen vérző embert találnak egy baleset helyszínén.

Az elsősegélynyújtásból egyébként kötelezően vizsgázó gépkocsivezetőknek is csak a tö­redéke áll meg, ha balesetet lát. Az autósok több mint 90 százaléka meg sem áll, nem megy oda a sérülthöz, hogy tájékozódjon: tud-e tenni valamit. Az új KRESZ ugyanakkor előírja, hogy a balesetben nem érintett autós is „köteles tőle elvárható módon” segítséget nyújtani, mint ahogyan azt is tartalmazza, hogy felelősséggel tartozik a segítségnyújtás elmulasztásáért.

A szakember szerint felszínes az oktatás, az elsősegélytudás esetleges és gyenge, ezért ilyen rendkívül alacsony a segélynyújtási szándék. Magyarországon az európai átlagnál is jóval kevesebb laikus – vagyis nem egészségügyi dolgozó, pedagógus – rendelkezik használható elsősegély-nyújtási ismerettel. Norvégiában például a lakosság 95 százaléka, Ausztriában és Németországban 80 százaléka, míg Magyarországon alig több mint a fele részesült valamilyen oktatásban.

Az adatokban némileg eltérő, ám végeredményben ugyancsak lesújtó következtetéssel záruló felmérést osztott meg a világnap alkalmából Győrfi Pál, az OMSZ kommunikációs igazgatója. Eszerint a lakosság 80 százaléka vett már részt valamilyen elsősegélynyújtó tanfolyamon, ám baleset esetén legfeljebb 18 százalékuk merné a tanultakat alkalmazni. Közúti baleset esetén az emberek 12 százaléka segítségnyújtás nélkül továbbmenne, 59 százalékuk legalább segítséget hívna. Győrfi Pál is az azonnali segítségnyújtás fontosságát hangsúlyozta: „például légúti elzáródás vagy erős vérzés esetén az első 3-5 perc meghatározó jelentőségű a túlélés, a gyógyulás szempontjából”.

Csakhogy saját bevallásuk szerint a tanfolyamon részt ve­vők mindössze 20 százaléka tudná teljes biztonsággal alkalmazni a tanultakat. Minden bizonnyal ezért tartja szükségesnek a megkérdezettek többsége az általános és kötelező oktatást, és különösen a gyakorlatorientált képzési lehetőséget.

2012 első fél évében közel hétezer személyi sérüléssel járó közúti baleset történt, ezek következtében 250-en vesztették életüket. Körülbelül ugyanennyien szenvedtek munkahelyi balesetet, míg valamilyen otthoni ténykedés közben csaknem ezer embert ért végzetes szerencsétlenség.

Az elsősegély-oktatáson részt vettek egyötöde merne csak segítséget nyújtani. A legtöbben attól félnek, hogy bajt okoznak-->