A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalkozások kitartóak és optimisták, de komoly vízválasztónak tekinthető az idei év, kérdés, hogy jövőre hányan maradnak talpon. A szakmában általános, hogy 2008 óta nem történt áremelés annak ellenére, hogy az éves mértéke átlagosan 5 százalék körül mozgott az eltelt időszakban, így reálértéken a tanfolyamok értéke körülbelül 20 százalékkal csökkent.
„Természetesen van verseny a piacon, az is látható, hogy működik az egymás alá ígérgetés. Ha jobban számba vesszük a felmerülő költségeket, akkor láthatjuk, hogy a reális árszint alatt dolgozó iskolák valamin spórolnak: nem képzik tovább oktatóikat, nem tartanak fenn egy elvárható méretű tanári könyvtárat, a csoportjaik nem homogén tudásszintűek, így gyakran a NYESZE által 12 főben maximalizált létszámot meghaladó csoportoknak indítanak tanfolyamokat, vagy éppen nem adnak számlát. Hiszem, hogy az ilyen típusú vállalkozásokat a piac idővel kiveti magából” – vélekedett Salusinszky András.
A magyar nyelvoktatási piacon nem beszélhetünk túlkínálatról, főleg annak tudatában, hogy a legutóbbi felmérések szerint a lakosságnak csupán a 35 százaléka vallotta azt, hogy beszél valamilyen idegen nyelvet. A helyzet javítása érdekében inkább állami ösztönzők alkalmazását tudja elképzelni a NYESZE elnöke, így a nyelvet tanulók, valamint az oktatóiskolák is jobban járnának. „Szerintünk jót tenne a piacnak, ha visszahoznák az adóalapból levonható felnőttoktatás lehetőségét, egy rendeletmódosítással lehetővé tennék, hogy a SZÉP-kártyával rendelkezők erre a célra fel tudják használni juttatásaikat a korábbi üdülési csekkhez hasonló módon, valamint egy társadalmi célú reklámkampány a tanulási kedvet sikerrel ébreszthetné fel a lakosságban” – szögezte le.
„A piac zsugorodását mi is a saját napi működésünkben tapasztaljuk. A lakossági nyelvoktatás az elmúlt években 10–20, míg idén további 40 százalékot esett éves szinten, míg a korábbi 8–10 igazán nagynak mondható vállalati partner közül többen mostanra teljesen elmaradtak, valamint az üdülési csekk korábbi felhasználói sem járnak már tanfolyamokra” – állítja Dohár Péter, a Dover Nyelviskola alapítója.
A szakember úgy látja, hogy a túlélés egyik eszköze a különböző pályázati pénzek – így a TÁMOP egyik formájának – elnyerése lehet, valamint jelentős forrás még az által támogatott munkahelyi képzésekbe való becsatlakozás, ami néhány iskolának bevételnövekedést is eredményezhet. A Dover munkanélküliek délelőtti képzésével is foglalkozik, ezzel a délelőtti időszakot tudják lefedni, így ez némi segítség a 9–16 óra közötti sáv kitöltésére. Az árakról szólva Dohár Péter elmondta, hogy meglepő a pedagógiai szolgáltatásoknál eddig nem tapasztalt akciózási folyamat, amely több esetben is irreális, pár százforintos óránkénti díjat eredményez.
„A lakosság lemorzsolódása valójában már 2006-ban elkezdődött, amit az elmúlt évek gazdasági helyzete csak tovább erősített” – mondja Nagy Zoltán, a Katedra Nyelviskola alapító-igazgatója. A visszaesést némileg ellensúlyozta a céges oktatás felfutása, azonban ez év elejétől 40–50 százalékkal csökkent a vállalatok megrendelésének volumene. „Amellett, hogy nincs pénze a lakosságnak, és egyre kevesebben járnak hozzánk is, a gazdaság helyzetét és a lakosság hangulatának állapotát mi is érezzük, mégpedig abban, hogy az elmúlt 1–1,5 évben jelentősen megnövekedett a német nyelv iránt érdeklődők száma. Mostanra háromszor annyi hallgatót oktatunk a közelben hasznosítható nyelvre: ők bevallottan külföldi munkavégzésre készülnek” – összegezte tapasztalatait a szakember.
