BUX 41,779.48
+0.74%
BUMIX 3,950.99
+1.32%
CETOP20 1,976.81
+0.33%
OTP 9,904
-3.75%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
+1.14%
-0.61%
ZWACK 17,050
0.00%
0.00%
ANY 1,620
+1.25%
RABA 1,180
+2.16%
-4.29%
-0.24%
+6.16%
-0.92%
OPUS 188.8
+2.61%
+11.11%
-0.74%
0.00%
+2.74%
OTT1 149.2
0.00%
+3.54%
MOL 2,700
-0.59%
0.00%
ALTEO 2,390
+1.70%
-9.09%
+0.40%
EHEP 1,590
+4.95%
0.00%
+0.64%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-1.20%
0.00%
0.00%
SunDell 41,600
0.00%
-0.47%
0.00%
+1.48%
+5.71%
+4.38%
+2.48%
GOPD 12,700
0.00%
OXOTH 3,740
0.00%
+4.09%
NAP 1,190
+1.54%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Cégvilág

Elakadt a távhőár-képzés

Komoly dilemma előtt állnak a döntéshozók: ha a gazdasági ésszerűséget követve megemelik a távhő hatósági termelői árát, akkor aligha kerülhető el a végfelhasználói díj emelése. Ha féken tartják a tarifákat, azzal viszont súlyos károkat okoznak az érintett erőműtársaságoknak, amelyek nem, hogy a törvényben garantált nyereségükhöz nem jutnak hozzá, de még a veszteségük is nő. Az inflációt nem meghaladó emelés lehet a vállalható döntés.

A Magyar Energia Hivatal (MEH) időben elküldte a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak (NFM) a távfő októbertől hatályos, hatósági termelői árára vonatkozó ajánlatát, amely lapunk információi szerint erőmű-társaságonként eltérő mértékű, néhány százalékos áremelési javaslatot tartalmazott. Az emelés amúgy is törvényszerű lenne annak ismeretében, hogy a MEH a kalkuláció alapjául a termelők 2010-es, elismert költségeit vette figyelembe, azóta pedig az infláció mintegy 10 százalékos volt, de a hőtermeléshez használt gáz ára pedig átlagosan 2,4-5,4 százalékkal emelkedett attól függően, hogy versenypiaci, vagy olajár-indexált árképlet szerinti árat veszünk-e figyelembe. A gáz ára azért nagyon fontos tényező, mert a hazai távhőtermelés meghatározó része gáz tüzelésén alapul, így a gáz ára teszi ki a hődíj 80-85 százalékát.

Úgy tudjuk, az NFM kis módosításokkal egyet értett a MEH áremelési javaslatával. Bár hivatalosan a szakminiszter mondja ki a hatósági árakról a végső szót, az ügy magasabban, a politikusok szintjén akadt el. Ha pedig nincs új termelői ár, akkor érthető, hogy miért nem hirdették ki a termelői áron alapuló, s nyilván áremelkedést tartalmazó, október elejétől hatályos végfelhasználói árait sem.

Az ügy amiatt kényes, hogyha a mostaninál magasabb lakossági távhőárakat jelentenek be, az ellentétes lenne az emelés szükségtelenségét állító, korábbi, hivatalos nyilatkozatokkal. Az viszont a hatályos szabályozásba ütközne, ha a hőtermelőknél nem keletkezne 4,5 százalékos, eszközarányos nyereség.

2013 első negyedévétől ráadásul további költség rakódik a hőtermelőkre amiatt, hogy beindul az EU új szén-doixod kvótakereskedelmi rendszere. Ekkortól a mostaninál kevesebb ingyenes kvóta osztható szét az erőműtársaságok között, vagyis többet kell fizetniük üvegházhatású gáz kibocsátásuk után. A lapunkhoz eljutatott szakmai számítások szerint összességében a fenti, hőár-emelő tényezők mellett átlagosan mintegy 8 százalékos termelői áremelésre lenne szükség ahhoz, hogy a termelőknél megjelenjen a 4,5 százalékos nyereség.

A termelőknek a nyereségük mellett közelgő tulajdonosváltásuk miatt is fájhat a feje. „Középtávon elérendő cél a hőtermelés és a hőtovábbítás/értékesítés egy kézbe, lehetőleg önkormányzati tulajdonba kerülése” – szerepel a szakmai közönség előtt Holoda Attila energiaügyi helyettes államtitkár által bemutatott a Távhőfejlesztési Cselekvési Tervben. Már a meglévő önkormányzati-törvény is önkormányzati feladatnak jelöli ki a távhőellátást, de az önkormányzatok e feladatukat piaci szereplőkkel való szerződéseken keresztül is teljesíthetik. Változást tehát a tulajdonviszonyok változása hozhat. Ennek részleteiről – hány év értendő középtávon, hogyan és milyen forrásból történne az eszközök átadása – még nem sok hangzott el, részletek a november 30-ra elkészülő, végleges tervtől várható. Ez utóbbi, szakmai egyeztetés után még az idén a kormány elé kerülne. Ma a hazai távhőtermelők döntő többsége belföldi és külföldi magáncégek birtokában van, a távhőszolgáltatók többsége viszont már települési ellenőrzés alatt működnek.

A szintén készülő Nemzeti Fejlesztés 2020 dokumentum egyebek mellett a távhőtermelésben felhasznált gáz kiváltására ad útmutatót: eszerint a megújulók és a hulladékok hasznosítására, illetve az éjszakai áram használatára kellene összpontosítani.

Az orosz importból származó olajár-indexált árképlet az év utolsó negyedében 560 dollárt határoz meg ezer köbméterenként az előző negyed évi 490 dollár után, vagyis nem sok jót ígér a továbbiakra nézve sem. Igaz, a két nagykereskedő (E.On, Tigáz) nem ezt az árat fizeti, hanem egy olyat, amelybe belekeverik a 20-40 százalékkal alacsonyabb spotpiaci árat is. Az erőműtársaságok persze vásárolhatnának tisztán a szabadpiacról is, Ausztria felől beérkező, olcsóbb piaci gázt is, ám az ezt lehetővé tévő kapacitások nagy részét az E.On Földgáz Trade és az MVM Partner számára különítette el a szabályozás, a közintézményi és lakossági gázárak alacsonyan tartása céljából. Mindössze egy évig élt (tehát már nem él) az a rendszer is, amelyen keresztül a biztonsági gáztárolóban lévő készletből lehetett vételezni az MVM Partneren keresztül. Piaci forrásaink szerint az MVM Partner eladta a rá bízott gáz egészét a hőtermelőknek annak ellenére, hogy a tavaly júliusban indult gázév elején még szerény kereslettel találkozott.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek