Menedék a kisgazdaságoknak

Termelni rutin, nagyobb teljesítmény az, ha valaki el is tudja adni az árut. A fennmaradásért egyre több kistermelő vállal fel olyan feladatokat, amelyekkel azelőtt talán soha nem is foglalkozott. A telített árupiacokon a kis volumenben termelők be sem jutnak a nagy felvevőhelyekre, például az áruházláncokba. Az ilyen kisiparosok vagy kertészeti termesztők kénytelenek a bizonytalan, eseti szabadpiaci értékesítéssel boldogulni, illetve akad még egy lehetőségük: tevékenységi körükbe illesztik a kiskereskedelmet. Az utóbbira főleg azok a kistermelők vállalkozhatnak, akik családilag megoszthatják egymást közt az áru előállítását és az eladását, mert a két feladatot maga a termelő képtelen ellátni.

A nagykőrösi Aszódi László és felesége, Gabi asszony is talált megoldást: kereskedelmi téren is megalapozták a sokak számára csak áhított gazdasági függetlenséget. Közel egy évvel ezelőtt, Kőrösi kofa néven csinos zöldség-gyümölcs kereskedést nyitottak a Kecskeméti úton. Saját terményeiket és a hozzájuk hasonló termelők portékáját kínálják. Olyanokét, akik eddig küszködtek a terményeik eladásával. A család tizenegy éve foglalkozik őstermeléssel, amióta a nagymama házát és kertjét megvásárolták. Akkor még nem sejtették azt, hogy a híres, jó minőségű kőrösi zöldségekből, gyümölcsökből egyszer majd sokkal kevesebb kel el a piacokon.

– Fájdalmas érvágás volt Kőrösön és mondhatom, az egész Alföldön a konzervgyárak többségének bezárása. Mindazok a termények, amit azok a feldolgozóüzemek felvásároltak, fölösleggé váltak. Ennek következtében rengeteg kiskertet hagytak bevetetlenül. Akik mégis megmaradtak a kertészeti gazdálkodásban és volt elég pénzük, összevásárolták ezeket a parlagon hagyott parcellákat. Az így megnövekedett gazdaságok jelentős árumennyiséget tudnak előállítani ahhoz, hogy beszállíthassanak a nagyáruházakhoz vagy a nagykereskedőkhöz – véli Aszódi László. A kicsi termelők azonban kénytelenek hetipiacra járni, ha egyáltalán megéri nekik. Idő, fuvarköltség tekintetében sokszor ráfizetnek, mert rendszerint csak kevés árut tudnak eladni. Az ilyen állapotokat akartuk elkerülni mi is a boltunk megnyitásával – sorolta az előzményeket Aszódi László.

Családja előnyben van a tekintetben, hogy évtizedekkel korábban már szereztek tapasztalatokat a kereskedelemben. Aki viszont ismeretlenül vág ilyesmibe, az aligha látja előre a kétesélyes eredményt. Vagy szerencséje lesz a bolttal, vagy tönkremegy. A termelői szektorban még csak csurran-cseppen központi támogatás, a kereskedelmi vállalkozó az ilyesmire nemigen számíthat. Kívül esik a támogatottak körén. Aszódiék sem tudnak róla, hogy bármilyen anyagi segítséget kaphatnánk valahonnan. Mindent a maguk erejéből oldanak meg, a bolt költsége, a rezsi, a közterhek pedig magasak. A lényeget azonban, úgy tűnik, teljesítették: kereskedésükkel jelentős űrt töltöttek ki a beszállító termelők szerint.

– Lassú tempóban ugyan, de mind több kertészeti termény jelenik meg feldolgozva is. Ez azt jelenti, hogy a tartósító kisvállalkozásra is jogosítványt szereznek egyes termelők azért, hogy talpon tudjanak maradni – magyarázta Gabi asszony.

A családból a feleség vezeti a Kőrösi kofát, ahonnan jól látja, milyen lehetőségek után nyúlnak az őstermelők a boldogulás érdekében. – Szívesen fogadjuk a jó minőségű, házi jellegű befőtteket, lekvárokat, egyéb késztermékeket. Igaz, nálunk és más kisvárosokban egyelőre még kicsi az ilyen áruk fogyasztói köre. Sok háziasszony elvégzi a család számára a befőzést, másrészt a házi konzervek előállítási költsége magasabb, mint a nagyüzemi termékeké. Nagyvárosokban, ahol fizetőképesebb kereslet mutatkozik, ott elsőrangú szempont a tartósítószer-mentesség, ezért meg is adják a kistermelői konzerv árát. Felvinni és eladni az árut mondjuk Pestre, nem mindenki tudja megoldani, ezért jól jön a helyi felvevő – mondta végül Gabi asszony.