Nem egészen szabad betegáramlás
Az irányelv tisztázza ugyan a külföldi egészségügyi ellátás igénybevételének lehetőségeit, meghatározza, ki felel az ilyen esetekben biztosított ellátások minőségéért és biztonságáért, de a gyakorlatban az egyes tagállamoknak maguknak kell megalkotniuk azokat a rendelkezéseket, amelyekkel az irányelv 2013. október 25-ig nemzeti jogrendszerükbe átültethető. A magyarországi jogszabály-előkészítés lapunk információi szerint már elkezdődött, és a napokban a parlament elé is kerülnek az irányelvvel kapcsolatban szükséges hazai jogszabály-módosítási, illetve –alkotási javaslatok.
Ezek azonban a magyar betegek külföldi gyógykezelésére vonatkozó engedélyezési eljárásokat információink szerint nem érintik érdemben, mivel – tekintettel a finanszírozási rendszerek és az államok teherbíró képessége közötti olykor jelentős eltérésekre – azért a jövőben sem lehet majd korlátlanul igénybe venni más országok egészségügyi szolgáltatásait. Így például a jogalkotók továbbra is előírhatják, hogy a hatóságok engedélyére van szükség például, ha a betegnek a külföldi kezelés során legalább egy éjszakát kórházban kellene töltenie, ha speciális és/vagy különösen magas költségekkel járó egészségügyi ellátást venne igénybe.
Ennek ellenére várhatóan a külföldi egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő magyar betegek és ez által a biztosító kiadásai is növekedni fognak, miután jelenleg az egészségpénztár csak akkor téríti a páciensek külföldi gyógyulását, ha az itthon az adott országos orvosszakmai intézet szerint sem biztosítható, még külföldi szakértő meghívásával sem.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatai szerint 2009-ben még csak 440, 2012-ben már 658 magyar beteg külföldi gyógykezelését finanszírozták. A támogatott gyógykezelések a feltételek miatt kizárólag itthon nem elérhető terápiák: döntően tüdő- és élődonoros májátültetés, összetett gerincműtét és onkológiai kezelés.
Ezek engedélyezésénél azonban a költségek minimalizálása miatt azt is figyelembe veszik, hogy az eljárás lehetőleg Európában legyen elérhető. Így döntően osztrák, német, svájci és brit kórházakban engedélyezték magyar betegek OEP-finanszírozott kezelését. 2009. és 2012. között Bécsben például 50 betegen végeztek tüdőátültetést, németországi klinikákon estek át 26-an élődonoros májátültetésen, míg speciális sugárkezelést Svájcba kapott 128 páciens.
Külföldi kezelésnek számít az is, amikor más országból hoznak be, de itthon ültetnek be donorszervet.
Fejenként kétmilliós támogatás
Akár a beteg vagy a minta megy, akár a szerv/szövet érkezik, a külföldi gyógykezelések sokba kerülnek: a tüdő-transzplantáció átlagosan 15 millió, az őssejt- és csontvelő-beültetés 2,7 millió forintba kerül betegenként, míg egy speciális genetikai vizsgálat külföldi laboratóriumban esetenként 300-600 euró között mozog. Ehhez képest a magyar betegek külföldi gyógyulására fordított kiadások alig haladták meg az egymilliárd forintot. Az egy páciensre jutó kiadások folyamatosan csökkennek, és a 2009-es körülbelül 2,3 millió forinttal tavaly kétmillió forintnál kevesebb támogatás jutott egy betegre.
