- A Széll Kálmán-tervben foglaltak ellenére végül is nem csökkentették további 60 milliárd forinttal a gyógyszerkasszát. Elégedettek?
- Ez mindössze azt jelentette, hogy a kormányzat reálisan ítélte meg a helyzetet, és felmérte: az ellátás színvonalának veszélyeztetése nélkül több pénzt nem lehet kivonni a gyógyszertámogatásból. Látni kell azonban, hogy Magyarországon, ahol már a gazdasági fejlődést is gátolja a lakosság rossz egészségi állapota, még régiós szinten is nagyon alacsonyak az egészségügyi közkiadások. A 4 százaléka körül vannak a visegrádi országok 6 százalékával szemben. Ennyi pénzből már nem lehet a korábbi színvonalat fenntartani, ami igaz a kórházi ellátásra éppúgy, mint a gyógyszer-finanszírozásra.
- Nem is jutnak hozzá a magyar betegek minden olyan korszerű terápiához, ami akár csak a környező országokban is biztosított –ahogyan erre Önök már tavaly felhívták a figyelmet.
- Egy sor innovatív gyógyszert már itthon is használhatnának a gyógyításban, de nálunk ezek nem kaptak még támogatást, anélkül pedig elérhetetlenek. Nem egyedi ez a világban, de nálunk egyre nő az az időtáv, mire a betegek hozzájutnak a legújabb készítményekhez. Ez nem csak finanszírozási kérdés, mert emberi sorsokról van szó. Mi mindent megteszünk azért, hogy a kormányzattal sikerüljön egy olyan középtávú ágazati megállapodást kötnünk, amely többek között garantálja, hogy a magyar betegek is időben hozzájutnak a korszerű terápiás lehetőségekhez. Ez az egyén és a közösség érdeke egyaránt.
- Az iparági megállapodás terve nem új, mégsem sikerült még tető alá hozni. Kin vagy min múlik ez?
- Az ágazaton belül több érdekképviselet is működik, és először ezeknek kell azt a közös nevezőt megtalálniuk, amit a kormányzat felé képviselhetünk. Reményeink szerint még a nyár előtt meg tudunk állapodni a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségével, és a Generikus Gyógyszergyártók Egyesületével.
- Másutt is léteznek ilyen ágazati megállapodások?
- Vannak országok, amelyekben igen, például Görögországban, de még ott is magasabb szinten áldoznak a gyógyszerekre, mint Magyarországon, és a megszorítások nem érintették az innovatív készítményekhez való hozzáférést.
- Melyek azok a kérdések, amelyekben feltétlenül meg szeretnének állapodni a kormánnyal?
- Minden szereplőnek, a betegektől az orvosokon és a patikusokon át a gyógyszercégekig és a kormányig is az az elsődleges érdeke, hogy kiszámítható legyen a gyógyszerellátás. Ehhez először is előre meg kell határozni a gyógyszertámogatás mértékét, akár a GDP arányában, akár konkrét összegben. Tisztázni kell azt is bevonhatók-e egyéb források és akar-e és mennyit áldozni a kormány a korszerű terápiákra. Nem hagyható ki a megállapodásban a kutatás-fejlesztés támogatásának a kérdése sem.
- A kiszámíthatóság a magyarországi gyógyszeripari beruházásoknak is alapfeltétele.
- Amikor egy nemzetközi gyógyszeripari vállalatnál egy beruházás helyszínéről döntenek, sok szempontot mérlegelnek. Magyarország mellett erős érvnek számítanak a gyógyszeripari hagyományok, a kiváló szakemberek. Az azonban, hogy ezeknek a cégeknek a leányvállalatai egy gyakran és kedvezőtlen irányba változó környezetben kénytelenek tevékenykedni, inkább hátrány.
- Az elmúlt évek gyógyszerekkel kapcsolatos kommunikációja szinte csak arra fókuszált, hogy mennyit költünk, de arról nagyon kevés szó esett, hogy mit kapunk cserébe.
- Valóban, elsősorban nekünk, innovatív gyártóknak van elmaradásunk abban, hogy minden érintett – a finanszírozó, a beteg és az orvos - számára nyilvánvaló legyen: a legkorszerűbb terápiák alkalmazásával bizonyíthatóan életeket menthetünk meg, munkaképességet állíthatunk helyre vagy javíthatunk.
- Az innováció egyre többe kerül, dollár tízmilliárdokat és hosszú éveket emészt fel ma már egy-egy új készítmény kifejlesztése.
- Ennek döntően az az oka, hogy azokra a döntően sokakat érintő krónikus betegségekre, amilyen például a csontritkulás vagy a magas vérnyomás már megtaláltuk a gyógyszereket. Az előttünk álló problémák, amilyen a Parkinson kór vagy az Alzheimer betegség ezeknél jóval összetettebbek, és az adott betegségről rendelkezésünkre álló információk még nem elegendőek ahhoz, hogy azok alapján gyógyszert tudjunk fejleszteni. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ezekben is lesz előrelépés, csak idő kérdése. A gyógyszeripar számára most az az egyik legnagyobb kihívás, hogy miként lehet a legújabb tudományos eredményeket felhasználva hatékonyabbá tenné a kutatás-fejlesztés folyamatát. Egy-egy gyártó ma már nem képes a teljes kutatás-fejlesztést kontrollálni, alkalmi együttműködéseket köt egyetemekkel, akadémiai intézetekkel, más cégekkel, start up és biotechnológiai vállalkozásokkal, amelyek szintén rendelkeznek részeredményekkel az adott témában. A kutatás-fejlesztés ma már egyre inkább hálózatban történik, és azok az országok, amelyek felismerik, hogy ebben van a jövő, sokoldalú támogatást nyújtanak ehhez a munkához.
