Az ezüst árrobbanásait és zuhanásait rendszerint túlfűtött befektetők hajtják, de a józan iparosoknak is megvan a maguk, talán még fontosabb szerepe - írja a Bloomberg.
Az ezüst az árfolyama az idén eddig 67 százalékkal nőtt. A nemesfém ára múlt héten rekordot döntött, 54,24 dollárra emelkedve unciánként, de mostanra a spekulatív lelkesedés alábbhagyott: kedden 7,1 százalékkal esett. Az ezüst nemesfém, ám sokan elfeledkeznek arról, hogy egyben ipari fém is.
Az érmékbe és rudakba fektetők az éves termelésnek alig egyötödét veszik meg, az ékszerek és evőeszközök pedig egy újabb ötödöt.
A többit az ipar használja fel, ahol számos módon hasznosítják. Az ezüst legismertebb árrobbanásait mindig az ipari kereslet fűtötte. Például 1979-ben három texasi olajmágnás gyakorlatilag felvásárolta a piacot, az árak karácsony estéjétől 1980 első tőzsdenapjáig 62 százalékkal ugrottak meg, mígnem egy a határidős piacon bekövetkezett fedezeti felszólítás pénzügyi pánikot váltott ki. (Ebből született az ikonikus vígjáték, a Tőzsdecápák karácsonya – eredeti címén Trading Places.)
Rövid dicsőség
Az akkori árrobbanást sem a puszta spekuláció hajtotta. Ahogy minden összeesküvés-elméletben van némi igazság, úgy minden pénzügyi buborékban is van egy adag valódi kereslet. A színes fényképezés és az elektronikus vaku elterjedése a hetvenes években soha nem látott mértékben serkentette a fotózást – ez pedig fellendítette az ezüstalapú fotóemulziók iránti keresletet.
Az Egyesült Államokban a fotóipar közel 60 százalékkal több ezüstöt használt fel 1969 és 1979 között, mígnem a kereslet közel felét el ez tette ki.
Ugyanez történt 2011-ben is, amikor az ár majdnem elérte az 50 dolláros unciánkénti szintet, a napelemgyártás korai fellendülése miatt. Az ezüst a legjobb elektromos vezető anyag, és az ultravékony ezüstréteg, amelyet a napelem hátuljára nyomtatnak, maximalizálja az energiatermelést.
Ez a buborék azonban kipukkadt, amikor a gyárak drasztikusan csökkentették az ezüstfelhasználást. Ma a beépített teljesítményre vetített ezüsthasználat alig 10 százaléka a 2011-es szintnek. Sajnos a napelemárak is hasonló mértékben estek, így a nemesfémek ismét fájdalmas költségtényezővé váltak.
Takarékoskodás a napsütésben
A Bloomberg adatai szerint a jelenlegi árak mellett az ezüst már meghaladta az alumínium, az üveg és a napelemgyártás szintén fontos alapanyaga, a poliszilícium költségét, így a panelek gyártásának legdrágább összetevőjévé vált:
az összköltség mintegy 17 százalékát teszi ki.
Ráadásul idén közel hatszor annyi napelemet telepítünk, mint 2019-ben – ezt semmilyen észszerű hatékonyságjavítás nem tudja ellensúlyozni. És ez csak a kezdet: a világ, ahogy a fosszilis energiáról az elektromosra vált, még több ezüstöt igényel. Szinte minden kapcsolóban, csatlakozóban és csipben van pár mikrogrammnyi ezüst.
Egy elektromos autó körülbelül kétszer annyi ezüstöt tartalmaz, mint egy belső égésű motoros jármű. Még a mesterségesintelligencia-adatközpontok is növelik a keresletet.
Szűkülő kínálat
A kínálat viszont nem tud lépést tartani. Az Andok és a Sierra Madre egykor hatalmas ezüstlelőhelyei, amelyek a spanyol hódítások idején gazdag kincseket adtak, kimerülőben vannak. A mexikói Fresnillo legnagyobb ezüstbányája, amely már 1554-ben, Hernán Cortés halála után megkezdte a termelést, 2010 óta kétharmaddal csökkentette a kitermelést. A cég többi ezüstbányája is aligha bírja ki ezt az évtizedet.
Ma a világ ezüstjének háromnegyede olyan bányákból származik, amelyekben cinket, ólmot, rezet vagy aranyat is termelnek – és ezek a készletek is folyamatosan apadnak.
Az ólom- és cinkbányászat tíz éve tetőzött, amikor az ólomalapú akkumulátorok még elterjedtek voltak, és Kína építőipara egyre több galvanizált acélt követelt. A világ egyik legnagyobb bányaipari cége,
- a Glencore ezüsttermelése 2016 óta a felére esett,
- az ausztrál South32 Cannington-bánya pedig, amely valaha a legnagyobb volt, a 2030-as évek elejére bezárhat.
- Az egyik legnagyobb ólomkohó, az ausztráliai Port Pirie csak azért működik még, mert az év elején az ausztrál kormány megmentette.
De akkor miért drágul mégis az ezüst?
Az ezüst árfolyamát részben az arany drágulása is hajtja, mivel hagyományosan az „olcsóbb nemesfémként” tekintenek rá. Ám még ha a spekulánsok el is tűnnek, akkor is ötödik éve olyan piacot látunk, amelyen a kereslet meghaladja a kínálatot.
A bányáknak legalább harmincdolláros unciánkénti árra van szükségük ahhoz, hogy a termelés ne essen tovább.
Egy nap majd az ipari hatékonyság varázsa lehetővé teszi, hogy még takarékosabban használjuk az ezüstöt – de egyelőre ez a fellendülés a napenergiából táplálkozik. Vagyis az ezüst árfolyama további emelkedésre van ítélve – legalábbis hosszú távon.
