Presztízs: kényeztetés felsőfokon

Nekem bizony összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy egy 30 milliós autóval terepre menjek, és szerintem nincs ez másképp annál sem, aki megengedhet magának egy ilyen járművet. Ettől függetlenül jólesik a tudat, hogy a Range Rover olyan dolgokra képes, aminek a töredékét sem tudjuk kihasználni. Ha a légrugós futóművet a legfelső állásba kapcsoljuk, 295 mm a hasmagassága, de a 34 fokos első terepszög és a 900 mm-es gázlómélység sem piskóta, ahogyan az aktuális talajhoz igazítható menetprogram is nagy szám. Az egészben pedig az a bravúr, hogy az újdonságban ugyanolyan luxuskörülmények között utazhatunk, mint egy limuzinban. Ha úgy tartja kedvünk, akár televíziózhatunk is, s ha netán nem csuknánk be „rendesen” az ajtót, villanymotor húzza be helyettünk.

Szerintem az új Range Rover külseje önmagában is megér egy misét. Az egy milliméter híján ötméteres hosszal, az 1,84 méteres magassággal és ezekkel a vonásokkal nem kell tekintélyért a szomszédba mennie. A legérdekesebb azonban, hogy olyan magasan ülünk benne, hogy egy VW Touareg vagy BMW X5-ös kompaktnak tűnik mellettünk. Aki tehát szeret magasan ülni, annak keresve is nehéz jobb helyet találni az újdonságnál, főleg, hogy a belső hangulata inkább hasonlít egy elegáns szalonéra, mintsem egy hagyományos autóbelsőre.

Hatalmas, fotelszerűen kényelmes ülések fogadnak, s hogy egy hosszú út megtételével is pihenten szálljunk ki a modellből, masszázsfunkciót is bekapcsolhatunk, emellett pedig kissé túlérzékeny, de kétségkívül hasznos holttérfigyelő és ráfutásos balesetre figyelmeztető rendszer óvja a testi épségünket. De mire kiigazodunk a menürendszerben és megtaláljuk az egyes funkciókat, sok időnk el fog menni. Értem, hogy a kevés gomb jól mutat, de nem szerencsés az ülésfűtés bekapcsolásához az érintőképernyőt igénybe venni.

Természetesen a külméretből fakadóan a helykínálat hozza az elvárt szintet: az elődben sem kellett szorongani, de a nóvum 118 mm-rel nagyobb lábtérrel rendelkezik, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy minden irányban óriási a hely, a hatalmas üvegfelületek pedig fokozzák a térérzetet.

Sőt, a Range Rover azon ritka autók egyike, melyben hátul három felnőtt is kényelmesen elfér. A hatalmas méretnek azonban van hátránya is. Parkolássegítő ide vagy oda, a parkolóhelyeket nem erre az autóra találták ki, az alaphelyzetben 909 literes (!) csomagtartónak pedig olyan magas a pereme, hogy az már a pakolhatóság szempontjából hátrányos.

A generációváltás egyik kulcsmozzanata az volt, amikor eldöntötték, az újdonság alumíniumkarosszériát kap. Az ebből eredő négymázsás tömegcsökkentés pedig értelemszerűen jótékony hatást gyakorol a dinamikára és a fogyasztásra is. Ez konkrétan annyit jelent, hogy a tesztelt 3,0 literes, V6-os, 258 lóerős dízel úgy megy, mint a korábbi nemzedékből a 4,4 literes, V8-as gázolajos 313 lóerővel. A 7,9 másodperces gyorsulás tisztességes érték egy ekkora terepjárótól, de a lényeg, hogy egészen alacsony fordulaton is combos a nyomaték, illetve hogy a V6-os jellegzetes hangon „dörmög”. Akinek ez nem lenne elég, annak ott van a 4,4 literes, 339 lóerős V8-as dízel, vagy az 5,0 literes, 510 lóerős benzines V8-as kompresszorral (mindegyik modell 3500 kg-os fékezett utánfutót vontathat).

Motortól függetlenül jó pontot érdemel a lágyan kapcsolgató nyolcfokozatú ZF-automata, amely a start-stop rendszerrel együtt komoly szerepet játszik a fogyasztáscsökkentésben: a 9,3 literes tesztátlag bravúros egy ekkora járműtől. A másik, ami meglepetést okozott, az a szélzaj, pontosabban annak hiánya. A hatalmas homlokfelület és a méretes tükrök ellenére autópályán sem hangos a Range. Természetesen a kormányzás terepjáróhoz illően kissé könnyű, sokat kell forgatni a volánt, a légrugós futómű pedig a legtöbb úthibával könnyedén megbirkózik, ám aki arra számít, hogy az újdonság hajószerűen ringatózik az úton, azt ki kell ábrándítanom. Például a csatornafedeleken nem lép át túl elegánsan, amiben nyilván a tesztautó 21 colos felnigarnitúrájának is szerepe volt.

Ára is jelzi, a méretben közel álló konkurenseknél magasabb a presztízse.

Ára is jelzi, a méretben közel álló konkurenseknél magasabb a presztízse. Ellenfelek Ha egyszerűen a méretadatokból indulunk ki, az Audi Q7-est (3.0 TDI 245 lovas verziója 16,9 milliót kóstál) és a Mercedes GL-t (350 BlueTec 258 lóerővel 22,2 millió forint) tekinthetjük ellenfélnek. De a valóságban korántsem ennyire egyszerű a képlet, mert a Range Rover sokkal egyedibb darab.

A 28,7 millió forintos alapár igazi garanciát jelent arra nézve, hogy ilyen autóval nem fogunk minden utcasarkon találkozni.-->