Megszólalt a Mol: ezt nagyon benézte a piac, globális következményekkel jár a kialakult helyzet

A Hormuzi-szoros lezárása már nem pusztán az árakat emeli, hanem fizikai hiányt, új ellátási prioritásokat és tartósan magasabb költségkörnyezetet is okozhat Horváth Ágnes, a Mol csoport vezető közgazdásza szerint, aki a Mol Talks legújabb podcastjében nyilatkozott. Elmondta, mekkora mozgástere marad Európának, Ázsiának vagy akár az Egyesült Államoknak, ha egy tengeri szűkületnél egyszerre akad el a nyersolaj, a dízel, a repülőgép-üzemanyag és a petrolkémiai alapanyagok jelentős része.

Csak kis részben váltható ki a Hormuzi-szoroson visszatartott olaj

A Hormuzi-szoros ugyanis a globális energiarendszer egyik legfontosabb szűk keresztmetszete. Azon halad át Közel-Kelet termelői által eladott olaj jelentős része, márpedig e termelők adják a világ olajkínálatának a 25-30 százalékát. Ez napi mintegy 14,5 millió hordónyi nyersolajat és még nagyjából 4 millió hordónyi finomított terméket jelent. Ehhez képest az alternatív útvonalak kapacitása erősen korlátozott:

• a szaúdi kelet–nyugat vezeték legfeljebb 5-7 millió hordót,
• az Emírségek vezetéke körülbelül 1,5 millió hordót tud továbbítani naponta,

de mivel ezeket normál helyzetben is használják, a ténylegesen mozgósítható többlet legfeljebb napi 3,5 millió hordó.

Vagyis a kieső mennyiségnek csak egy része terelhető át, a teljes pótlásra nincs reális lehetőség.

A Vörös-tenger iránya a jemeni húszik támadásai miatt továbbra is kockázatos, ezért a hajók sok esetben csak Afrika megkerülésével tudnak célba érni. A beszélgetés szerint ilyen mértékű és ilyen hosszú teljes leállásra eddig nem volt példa: még a korábbi olajválságok idején sem szűnt meg ennyire a normál hajóforgalom.

Európa egyik legérzékenyebb pontja a késztermékimport

A válság egyik kevésbé látványos, de Európa számára különösen érzékeny pontja a késztermékek oldala. „A Hormuzi-szoroson a világ tengeri exportjának körülbelül 15 százaléka halad át finomított termékből, de ezen belül nagyon eltérőek az arányok:

• a petrolkémiai alapanyagoknál ez 35 százalék,
• a dízelnél 10-12 százalék,
• a repülőgép-üzemanyagnál pedig 25 százalék.

Az utóbbinak szinte a teljes mennyisége Európába megy. „Tavaly már az európai jetimport 50-60 százaléka is a Hormuzi-szoroson keresztül érkezett” – emelte ki Horváth Ágnes.

Ázsiának szűkösebbek a biztonsági tartalékai

Rövid távon Ázsia van a legnehezebb helyzetben. A nyersolaj döntő része eleve oda tart, miközben a térség nagy részén nincsenek az európaihoz hasonló stratégiai készletek. Míg Európa a Nemzetközi Energiaügynökség tagjaként jellemzően háromhavi tartalékokkal rendelkezik, Ázsiában sok ország készletei kimerültek tíz-húsz nap alatt. Ezért ott nemcsak drágulásról, hanem konkrét fizikai hiányról beszélhetünk.

Félrement az árazás

A mostani helyzet egyik fontos tanulsága az is, hogy a piac sokáig nem hitte el, hogy teljesen lezárják a szorost. Sokan néhány napos fennakadást áraztak, és nem többhetes blokádot. Közben azonban a fizikai hiány már az amerikai piacot is elérte: az üzemanyagárak három dollár körüli szintről négy dollár fölé emelkedtek gallononként. A konfliktus Kína is különösen érzékenyen érinti, mert Kína kőolajimportjának mintegy 45 százaléka a Hormuzi-szoroson keresztül érkezik.

„Valószínűleg egy rövid lefolyású konfliktussal számoltak, amelyben az Egyesült Államok erőt demonstrálhat, támogatni tudja Izraelt, közben nyomást helyezhet Kínára is. Csakhogy a valóság másként alakult: Irán ténylegesen lezárta a szorost. Napi néhány hajó még átmegy, jellemzően iráni, de minden más forgalom gyakorlatilag leállt. Ahogy ez a hiány egyre inkább megjelent a piacokon, úgy érte el végül az amerikai gazdaságot is” – fogalmazott Horváth Ágnes.

Felértékelődött az orosz olaj

A kieső közel-keleti volumenek mellett minden exportképes szereplő felértékelődött. Oroszország – ha a háborúban megsérült infrastruktúrát helyre tudja állítani – rövid időn belül képes lehet több olajat adni a piacnak, ami Ázsiának különösen fontos. Kína helyzete közben árnyaltabb annál, mint hogy egyszerűen a válság legnagyobb vesztese lenne: Kína az elmúlt időszakban tudatosan épített fel rendkívül nagy készleteket, ez most megtérül neki. Bár a kitettsége rekordmagas, egyelőre kezeli helyzetet, ráadásul exportkorlátozásokkal a saját szövetségi rendszerét is erősítheti.

Magasabb infláció, gyengébb növekedés, lassú helyreállás

Már lathatók a makrogazdasági következmények. Az olajárak tartósan magasabb szintre kerültek, a fejlett gazdaságokban újra 3-4 százalékos inflációs környezet alakulhat ki, ami megakasztja a kamatcsökkentési ciklusokat. Ez különösen Európát érinti érzékenyen, ahol a törékeny növekedési fordulatot ismét fékezheti

• a magas energiaár,
• a drágább termelés
• és a romló versenyképesség.

Horváth Ágnes szerint még egy gyors diplomáciai rendezés sem hozna gyors normalizálódást. Ha a szoros rövid időn belül újra megnyílna, a bent rekedt hajók egyszerre indulnának el, a szállítások hullámokban érkeznének meg, miközben a sérült finomítók, mezők, kikötők és csővezetékek helyreállítása hetekig, akár hónapokig tarthat. 

Ezért a mostani válság nem egyszerűen átmeneti árkilengéskén, hanem olyan fordulópont, amely újra rámutat: az energiaellátás biztonsága nemcsak termelési, hanem logisztikai, geopolitikai és iparstratégiai kérdés is. Európa számára ebből az következik, hogy továbbra is indokolt csökkenteni a fosszilisektől való függést, de csak akkor, ha az átmenet egyszerre pragmatikusabb, rugalmasabb és valóban a sérülékenységek mérséklését szolgálja.