A Nissan sportot űz az elektromos autóból

A Leaf elektromos autóból versenygépet faragott a Nissan, mi pedig egy kör erejéig vezethettük is a Leaf Nismo RC-t. Igazság szerint a villanymotoron és az akkumulátoron kívül nem sok köze van a 2011-es Év Autójához: a két hátsó ajtót elhagyták, de 20 mm-rel hosszabb, 170 mm-rel szélesebb és 350 mm-rel laposabb is (tengelytávolsága 99 mm-rel rövidebb) az utcai autónál, míg a hasmagasságot 160-ról 60 mm-re csökkentették – úgyhogy bukósisakban nem egyszerű bekászálódni a kagylóülésekbe. A kasztni szénszálas műanyagból készült, az utastérből pedig szinte mindent kirámoltak, úgyhogy a 938 kg tömegű kocsi mintegy 40 százalékkal könnyebb. Ráadásul a 225/40 R18-as Bridgestone versenygumikon gördülő Leaf Nismo RC első- helyett hátsókerék-hajtású, kettős keresztlengőkaros felfüggesztéseket kapott, a fékerő pedig állítható: szervorásegítés híján a bal lábbal jó izmosat kell rúgni a fékpedálra, hogy megfelelően lassuljon az autó. A legfurcsább az elektromos versenygépben, hogy alig hallható zümmögéssel, és sebességváltó hiányában (csak irányváltó kapcsoló van) folyamatosan, megszakítás nélkül gyorsít. Mégpedig nem is rosszul: a 109 lóerős, 280 Nm nyomatékú villanymotorral elméletileg 6,85 másodperc alatt sprintel százra, csúcssebessége 150 km/óra.

Az irányváltások azonnaliak, a legfinomabb kormánymozdulatra is rögtön ugrik az autó. A kőkemény futómű az út minden rezdülését közvetíti, a slickgumikkal jól tapad és félelmetes kanyarsebességekre képes a Nissan – persze egy kör alatt a versenytempónak a közelében sem járunk. Ilyenkor a 48 kompakt cellából álló lítium-ion akkumulátor hozzávetőleg 20 perc alatt lemerülne, de gyorstöltővel fél óra alatt 80 százalékig feltölthető.