Szigetel és hangulatot teremt

Mint a legősibb lakberendezési tárgy, eredeti rendeltetése falak és padlók hőszigetelése volt. Az évszázadok során anyaga, szín- és mintavilága, készítésének technikája sokat változott, s ősi funkciója újabbal bővült: díszítő, rendező elemmé is vált. A választás tekintetében először érdemes épp ezeknek az ősi funkcióknak megfelelően dönteni. Ha tehát a hang- vagy hőszigetelést különösen fontosnak tartjuk, akkor inkább a vastagabb kivitelű, kézi vagy gépi csomózásúak között kell keresni az igazit. Ha pedig a díszítő, rendező funkciót tartjuk elsődlegesebbnek, akkor elegendő a vékonyabb, kézi/gépi szövéssel készültek lajstromba vétele. Akár egyik, akár másik úton is indulunk el, a továbbiakban a lakás berendezése, stílusa, színvilága és nagysága a mérvadó.

Elöljáróban egy alapszabályt leszögezhetünk: régi bútorokhoz nem illenek a mai, modern mintájú, tónusú szőnyegek, s a mai design-bútorok sem kedvelik a keleti szőnyegeket, legyen szó akár a legértékesebbről is. Eklektikus enteriőrben viszont a szélsőségek nélküli modern, és a szolid keleti szőnyegek egyaránt megtalálják helyüket, persze nem vegyítve egymással, hanem külön-külön. Másik alapszabály, hogy azonos térben lehetőleg azonos fajtájúakat (csomózott vagy szövött, klasszikus vagy modern stb.), és azonos tónusúakat terítsünk.

Apropó, tónus! Attól függ, hogy mit várunk el a szőnyegtől: környezetébe simulva, a nyugalom szigeteként szolgáljon, avagy gyönyörködésre késztessen az adott enteriőrben. Az előző esetben a tér valamelyik domináns színének pasztell változatát hordozó, az utóbbinál a domináns színnel harmonizáló, de erős tónusú, és/vagy mintás szőnyeg is számításba jöhet. Ám kerüljük a harsány, csupa minta karakterűeket, ha a bútorkárpit is hasonlóan szemfogó, mert bántó zűrzavart kelt. A színt ugyanis elsősorban a bútorhoz, bútorkárpithoz kell igazítani, nem felejtkezve meg a falak és a függönyök – és egyéb lakástextilek – színvilágáról sem.

A méretet tekintve, amennyiben a hang- és hőszigetelésnek jut a főszerep, akkor minél nagyobb, annál jobb! Ám csak a járófelületet borítsuk, kikerülve szekrényt, kanapét, ágyat. Az egyterű lakásban –egy-egy jól megválasztott méretű darabbal – remekül kijelölhetjük a különböző funkciók (nappali, étkező stb.) helyét. Ilyenkor elegendő, ha az adott funkció bútorai (székek, fotelok, asztal) kényelmesen elférnek rajta. A szőnyeg formájával, méretével és mintájával, sőt a tónusával is ügyesen változtathatjuk a térformát, növelhetjük vagy csökkenthetjük a térérzetet. Például, ha a négyzetes formájú helyiséget nyújtani szeretnénk, célszerű téglalap alakú szőnyeget használni.

Nő a térhatás, ha a szőnyeg nagyfelületű, ha világos tónusú, ha a szélei felé haladva halványul a színe, ha viszonylag nagymintás, vagy csíkos. Az utóbbi a csíkozás irányában nyújtja a térérzetet. De bármekkora is legyen a szőnyeg, leterítéskor ügyeljünk arra, hogy ne keresztbe vagy átlósan, hanem mindig a falakkal párhuzamosan fektessük le, különben „összetöri” a teret, és a rendetlenség látszatát kelti. Ám, ha a helyiség az átlagosnál nagyobb méretű, vagy szabálytalan alaprajzú, megengedett az effajta, rendhagyó elhelyezés.

A régi, értékes, keleti szőnyegeket kivéve manapság már nem több emberöltőre vásárolunk szőnyeget, ezért talán nem is érdemes a legdrágábbak mellett kikötnünk. Különösen nem, ha például a gyerekszobába keressük a legmegfelelőbbet. Sokkal fontosabb, hogy a mindennapos használatban maradéktalanul szolgálja jó közérzetünket, mint lakásunk funkcionális és díszítő eleme. S ha változtatunk, ne sajnáljunk megválni tőle.

A régi, értékes, keleti szőnyegeket kivéve manapság már nem több emberöltőre vásárolunk szőnyeget, ezért talán nem is érdemes a legdrágábbak mellett kikötnünk. Különösen nem, ha például a gyerekszobába keressük a legmegfelelőbbet. Sokkal fontosabb, hogy a mindennapos használatban maradéktalanul szolgálja jó közérzetünket, mint lakásunk funkcionális és díszítő eleme. S ha változtatunk, ne sajnáljunk megválni tőle.-->