Kuba megérkezése a jelenbe

Raúl Castro a 2011-es pártkongresszuson Kuba gazdasági rendszerét megreformáló törvényeket fogadtatott el: az 5,3 millió munkásból dolgozzon egyharmad a magánszektorban

Ezzel az új Kubával egy 1959-es évjáratú Chevrolet Parkwood ülésén szembesülünk. A 43 éves Javier Hernández gyűjtőtaxiként használja az autót. Régebben a kubaiak kénytelenek voltak órákon, néha napokon át az útkereszteződésekben várni, amíg egy kocsi elvitte őket, ma Hernándezhez hasonló magánszállítmányozók járják a fő útvonalakat. A férfi szállítmányozást tanult, a diploma azonban csak arra jó, hogy „otthon a falra akasszuk” – mondja. Most hajnali fél ötkor kel, heti hat napon át 12 órát tölt a kormány mögött, s átszámolva közel nettó 500 eurót keres egy hónapban. Piszok sok pénz ez Kubában, ahol a legtöbb ember nem fizet lakbért, a vízért és az áramért is csak filléreket.

Hernández Camagüeybe visz minket egy ismerőshöz. Orlando Leyva 49 éves, 12 éve, egy a kubai cirkuszról készített riportom során ismerkedtem meg vele. Akkoriban Leyva oroszlánszelídítőként lépett fel, de az már történelem – még akkor is, ha egy kieső területen még mindig ott vegetál két oroszlán. Leyva, aki bizalmatlanul tekintgető apró szemeivel mindig is egy medvére emlékeztetett, szidja a kormányzatot, sopánkodik a nehéz időkön. A valóságban azonban kiválóan szalad vele a szekér. Feleségét Ecuadorba küldte ruhát vásárolni, légkondicionáló berendezésekkel foglalkozó importüzletet készül nyitni. És amikor találkozunk vele, éppen eladott egy 1996-os évjáratú Peugeot 205-öst (Franciaországban az értéke szerint már roncsnak számít) 16 000 euróért!