Fordulat Európában: hogyan lettek gazdagabbak az olaszok, mint az angolok? Némi köze a migrációnak is van hozzá
Az olasz gazdaság előretörése a brittel szemben és Franciaország felzárkózása meglepő tendenciákat mutatott az elmúlt évtizedben – derül ki a vásárlóerő-paritáson (PPP) mért GDP-adatokból. A görög Money Review című kiadvány szerint a brit gazdaság alulteljesítésének hátterében a migráció okozta népességnövekedés, a magas infláció és a gyenge növekedés húzódik meg.
Ennek eredményeként még Olaszország is, egy olyan ország, amely sokáig az európai gazdasági stagnálás szimbólumának számított, szinte teljesen behozta a lemaradását az Egyesült Királysággal szemben, amely közvetlenül a 2016-os Brexit-népszavazás előtt 4000 dollár per fő volt. A legfrissebb Nemzetközi Valutaalap- (IMF) adatok alapján azonban mára a brit egy főre jutó GDP 54 556 dollár körül mozog, csupán körülbelül 500 dollárral haladva meg Olaszországét, miközben Franciaország nagyjából 1700 dollárral előzi meg őket.
Az Oxford Economics közgazdásza, Andrew Goodwin szerint:
Az Egyesült Királyság és Olaszország közötti konvergencia lenyűgöző, de ez inkább Nagy-Britannia gyenge teljesítményének köszönhető, nem Olaszország kiemelkedő fejlődésének.
Goodwin megjegyzi továbbá, hogy az általános GDP-értékek elemzése torzíthat, mivel a demográfiai különbségek – különösen a népesség növekedése – erősen befolyásolják a nemzetgazdaságok teljesítményét, amit a GDP per fő mutat.
Az elmúlt tíz évben az Egyesült Királyság gazdaságát a Brexit, a pandémia és az infláció okozta válság sorra nehezítette. A brit infláció mértéke magasabb volt, mint Franciaországban és Olaszországban. Eközben azonban a brit népesség is jókora növekedést mutatott – 2015 és 2023 között mintegy 5 százalékkal (körülbelül egymillió fővel) bővült –, ám ennek ellenére nem sikerült fenntartható termelékenységnövekedést elérni.
A tanulmány tehát kerüli ennek kimondását, de az illegális migránsok, úgy tűnik, nagyon nem hozták meg a várt gazdasági fellendülést, többségük nem illeszkedett be a munka világába.
A fej homokba dugásának tipikus példája, hogy a Nomura közgazdásza, George Buckley úgy véli, a demográfiai különbségek egy része magyarázható azzal, hogy a brit migránsok nagy aránya nemcsak munkavállalás céljából érkezik az országba, hanem tanulmányok vagy családegyesítés miatt is. A lényeg, hogy nem dolgoznak, a többség nyilván nem azért nem dolgozik, mert tanul.
Bár az Egyesült Királyság a 2025 első fél évében 1,1 százalékos növekedést ért el – ezzel meghaladta a G7-országok átlagát –, a lakosságra vetített teljesítménye ennek ellenére szerénynek mondható. A GDP per fő alig volt magasabb a második negyedévben, mint a pandémia előtti időszakban, miközben a teljes gazdaság mérete mintegy 5 százalékkal nagyobb lett.
A jelentés utal arra is, hogy a német gazdaság szerepelt a legjobban a legnagyobb európai gazdaságok közül a GDP per fő növekedése tekintetében az Egyesült Királysághoz viszonyítva, Németország továbbra is a leggazdagabb e mutató alapján. Az Egyesült Királyság 5 százalékot nőtt ebben az időszakban, Olaszország viszont 13 százalékot, Németország pedig 4 százalékot.
A brit egy főre jutó GDP hosszú ideig meghaladta az olaszét az eurózóna adósságválsága után, de a járvány és a következő évekre jellemző lassú helyreállás miatt a trend megfordult, így a különbség szinte eltűnt. Ugyanebben az időszakban az ország jelentős népességnövekedést tapasztalt a rekordmértékű bevándorlásnak köszönhetően, de a termelékenységét nem sikerült felgyorsítania.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.