Öregkorunkig őrizzük meg fogainkat

A fogszuvasodás kialakulása több szakaszra bontható folyamat. Kezdetben a probléma még felületi, később a betegség tovább terjed a fog belseje felé, eléri a dentint, végül pedig a fogbélt is. Étkezéskor a szájüregben lévő baktériumok az élelmiszerekben található szénhidrátot káros savakká alakítják át. A képződött sav hatására a száj pH-szintje csökken, és ez a fogak felszínén lévő ásványi anyag csökkenését vagy elvesztését okozza.

Jó szájhigiéne esetén a fogak ásványianyag-vesztése és annak visszaépülése egyensúlyban van. Ha a demineralizáció (ásványianyag-vesztés) mértéke gyorsabban következik be, mint a remineralizáció (ásványianyag-beépülés), egy fehér folt jelenik meg a fogzománcon. Fontos tudni, hogy a fogszuvasodás ebben a korai szakban megfelelő kezeléssel visszafordítható! Ha nem történik meg a beavatkozás, a fog elveszítheti szerkezeti egységét, a zománcban üreg képződik. A fogszuvasodás a betegség előrehaladtával egyre súlyosabbá válik, de a folyamat lassítható, ideális esetben megállítható és ellátható.

A cukrokban (szénhidrátban) gazdag egészségtelen táplálkozás, a nem megfelelő mennyiségű fluorid és a rossz szájápolási szokások a legfontosabb tényezők, amelyek leginkább elősegítik a fogszuvasodás kialakulását. Ezekről egyre többet lehet olvasni, és szerencsére világszerte átalakulóban vannak az étkezési és táplálkozási szokások, amivel egyes országokban sikerült is csökkenteni a fogszuvasodás magas előfordulási arányát.

A szénhidrátbevitel és a fogszuvasodás kialakulása között van összefüggés! A fogszuvasodás szempontjából azok a szénhidrátok károsak, amelyek a szájban található baktériumok hatására könnyen lebonthatók – elsősorban az egyszerű, finomított cukrok. Csökkenteni kell a magas cukortartalmú ételek és italok fogyasztását, elsősorban a reggeli gyümölcslevek, müzli, cukros kukoricapehely, valamint napközbeni kekszek és chips fogyasztását, amelyek gyakran a WHO által javasolt cukormennyiség négyszeresét tartalmazzák.

Vannak olyan élelmiszerek, amelyek éppen ellenkezőleg: csökkentik a fogak ásványi anyag veszteségét, s így mérsékelik a fogszuvasodás kialakulásának esélyét. Ezek közé tartoznak például a kemény sajtok és a tej, amelyek kalciumot, foszfort, fehérjéket tartalmaznak. Ezek az anyagok megfelelő kémhatás (pH) mellett beépülnek a zománcba, és fokozzák annak ellenálló képességét. Egy kis darab sajt fogyasztása az étkezés végén ellensúlyozhatja a szénhidráttartalmú ételekből származó savak károsító hatását. A reggeli tejfogyasztástól is csökken a fogszuvasodás kialakulásának kockázata, hiszen csökken a szájüregben található sav mennyisége. Ugyanez a tény kakaófogyasztás után már nem mondható el.

A szénhidrátok mennyisége és fajtája mellett a szénhidrátfogyasztás gyakorisága is fontos tényező lehet a fogszuvasodás kialakulásában. Nem csupán az elfogyasztott szénhidrát mennyisége számít, hanem az is, hogy mennyi ideig van a fog kitéve a folyamatos szénhidrátbevitelnek, így az étkezések közötti “eszegetés”, illetve a napközbeni cukros üdítő fogyasztása felel leginkább a fogszuvasodás kialakulásáért. „A táplálkozás nagyon fontos része a védekezésnek és a megelőzésnek, de csak az egyik pillére. Számít még a hajlam, valamint a korai felismerés érdekében fontos a rendszeres fogorvosi ellenőrzés és a rendszeres fogápolás. Meg kell tanulnunk a helyes fog és íny tisztítását, megfelelő fogkefével és fogkrémmel, fogselyem és szájvíz használatával” – hangsúlyozta Harsányi Ditta, a téma egyik szakembere. dás kockázata. A megfelelő szájhigiéné lényege, hogy a szájban lévő természetes baktériumflórát tartsuk egyensúlyban.”

Gazdasági kihatások

A fogszuvasodás hatással van a rágófunkcióra, az esztétikai megjelenésre, így az egyén önbecsülésére, a foglalkoztathatóságra és a társadalmi elfogadottságára is! (Megjegyzendő: fogászati probléma miatt évente és világszerte 51 millió órát hiányoznak a gyerekek az iskolából.) A fogak és a száj rossz állapota hatással van a társadalmi és gazdasági helyzetre is. Az ellátásra, kezelésre fordított összeg jelentősen meghaladja a megelőzéshez szükséges anyagi ráfordítást. Jelenleg az Európai Uniós országokban a költségvetésnek több mint 5-10 százalékát fordítják megelőzésre, nálunk Magyarországon csak 0,16 százalékot.