XXL méretű szélerőművet kénytelenek lebonatni alig két és fél év után – Magyarország éppen nagy szélenergia-programra készül

Alig két és fél évvel az üzembe helyezése után döntöttek úgy, hogy lebontanak egy kiemelkedően nagy teljesítményű szélerőművet a németországi Szászországban. A mintegy tízmillió euróból épült, hat megawattos berendezés eredetileg akár ötezer háztartás ellátására elegendő áramot termelhetett volna, ám a szélerőmű lakossági panaszok és műszaki problémák miatt, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A több mint 250 méteresre becsült szélturbina Oberwiera Harthau nevű településrészén áll. A német sajtó szerint, a helyiek már röviddel az indulás után a berendezés zajára panaszkodtak, miközben a turbina a beszámolók szerint nem is teljes kapacitáson működött. A gépház hajtóművét is kicserélték, de ez sem oldotta meg tartósan a problémákat, ezért az üzemeltető a bontás mellett döntött.

Az eset jól mutatja, hogy a szélenergia fejlesztése nem kizárólag kapacitás- és finanszírozási kérdés. Egy-egy nagy turbina telepítésénél a műszaki megbízhatóság, a zajhatás, a tájba illesztés, a helyi közösségekkel való egyeztetés, valamint a későbbi bontás és hulladékkezelés is meghatározó szempont. A szélerőművek tervezett élettartama jellemzően 20–30 év, ám a német projekt azt példázza, hogy egy hibásan működő vagy társadalmilag elfogadhatatlanná váló beruházás ennél jóval hamarabb is elbukhat.

Külön kihívást jelentenek a rotorlapátok. A szélturbinák acél- és betonszerkezeteinek egy része újrahasznosítható, a kompozit anyagból készülő lapátok feldolgozása viszont továbbra is költséges és technológiailag bonyolult. Európában emiatt egyre inkább előtérbe kerül a bontási kötelezettségek, a pénzügyi biztosítékok és az újrahasznosítás előzetes szabályozása.

A szélerőművek lapátjai nem elsősorban működés közben, hanem gyártásuk és leszerelésük után jelentenek környezeti kihívást. 

A szélerőmű lapátok környezeti hatása

A szélerőmű lapátok nehezen újrahasznosíthatók, ezek a fő kihívások:

• Kompozit hulladéknak számítanak: a lapátok jellemzően üveg- vagy szénszálból, műgyantából és más, egymáshoz erősen kötött anyagokból készülnek. Ezeket nem lehet olyan egyszerűen szétválogatni és újrahasznosítani, mint az acélt vagy az alumíniumot. A teljes szélerőmű tömegének nagy része újrahasznosítható, de épp a lapátok jelentik a legnehezebb részt.
• Hulladékkezelés és lerakás: a régebbi lapátok egy része hulladéklerakóba került, vagy darálás után cementgyárakban hasznosították. Ez utóbbi csökkentheti a fosszilis tüzelőanyag- és nyersanyagigényt, de nem teljes értékű anyagában történő újrahasznosítás: a kompozit anyag jelentős része végleg elvész.
• Gyártási lábnyom: az üvegszál, a műgyanták és különösen a szénszál előállítása energiaigényes, emellett vegyipari alapanyagokat igényel. A nagy méret miatt a lapátok szállítása is jelentős logisztikai terheléssel járhat.
• Növekvő hulladékmennyiség: az első, nagy számban telepített szélerőművek sok helyen elérik életciklusuk végét, ezért a következő években gyorsan nőhet a leszerelt lapátok mennyisége. Az uniós kutatások szerint a meglévő újrahasznosítási kapacitások még korlátozottak.

Vagyis a legnagyobb probléma az, hogy a lapátok jelentős része még mindig lerakóba, égetésre vagy átmeneti tárolásba kerül, miközben a nagy volumenű anyagában történő újrahasznosítás csak most kezd felfutni.

Nincs hiteles, globális adat arra, hogy jelenleg összesen hány tonna szélerőműlapát van lerakókban vagy ideiglenes tárolókban. A hulladékot országonként és lerakónként kezelik, a lapátokat sok helyen nem külön kategóriában tartják nyilván.

A rendelkezésre álló adatok alapján azonban a nagyságrend becsülhető:

• Európában 2025-ben körülbelül 20 ezer tonna leszerelt lapátanyag keletkezhetett; ez 2030-ra évi mintegy 55 ezer tonnára nőhet. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi mind lerakóba került, hanem a teljes életciklus-végi mennyiséget jelzi. 
• A WindEurope 2026-os, első önkéntes iparági adatgyűjtése szerint 2023–2024-ben Európában mintegy 25 ezer tonna lapáthulladék keletkezett, de az adat nem fedett le minden leszerelt turbinát.
• Az Egyesült Államokban egy NREL-hez kapcsolódó becslés szerint 2050-ig összesen mintegy 2,2 millió tonna lapáthulladék keletkezhet, ha a turbinák átlagosan 20 évig működnek. Ez előrejelzés, nem mai lerakói készlet. 
• A gyakran idézett globális, hosszú távú kutatási becslés szerint 2050-ig összesen 43 millió tonna szélerőműlapát-hulladék keletkezhet a világban.

Európában 2026. január 1-jétől az iparág önkéntes vállalást tett arra, hogy a leszerelt lapátokat ne helyezze lerakóba, hanem újrahasználja, anyagában hasznosítsa vagy energetikailag hasznosítsa. Ez azonban nem egységes és nem számít kötelező uniós tilalomnak. Németországban minden esetre egyre több a lakossági kifogás. Állítólag a szélenergia hihetetlenül olcsó. De a jelenlegi németországi helyzet azt mutatja, hogy senki sem akar ilyen projekteket támogatások nélkül megvalósítani. 

Az adófizetőknek kell viselniük a vállalkozói kockázatot, míg a befektetők gyakorlatilag garantált profitot követelnek. Ezt jól szemlélteti a dél-németországi helyzet. A minimális felvásárlási árakon és a korlátozások kompenzációján keresztül garantált állami profit nélkül senki sem akarna ingadozó villamosenergia-termelésbe fektetni. Ezek a garanciák azonban csak akkor állnak fenn, ha például valaki megnyeri a Szövetségi Hálózati Ügynökség szélerőmű-pályázatait. A témához hozzászólók szerint, ez energiapolitikai idiotizmus, környezeti katasztrófa, és amint elfogy az adópénz, a befektetők továbbállnak, és ismét a polgárokra hagyják a számlát, vagyis a környezeti károk felszámolásának költségeit.

Magyarországon most indulhat el a nagyobb bővítés

A német ügy azért is figyelemre méltó, mert Magyarországon éppen új lendületet kaphat a szélenergia. A hazai beépített szélerőművi kapacitás jelenleg nagyjából 330 megawatt, és az elmúlt másfél évtizedben érdemben nem bővült. Az új szabályozási irány már enyhített a korábbi, gyakorlatilag tiltó jellegű telepítési feltételeken: a szélerőművek lakóterületektől számított védőtávolsága 700 méterre csökkent, miközben több térségben új beruházások előtt nyílhat meg az út.

A kormányzati tervek szerint augusztus 31-én legalább 700 megawattnyi új szélerőművi kapacitás hálózati csatlakoztatására írhatnak ki pályázatot. Ez önmagában több mint kétszerese lenne a jelenlegi hazai szélkapacitásnak, és megközelítőleg egymilliárd eurós beruházási volument jelenthet. A hosszabb távú cél még ambiciózusabb: 2030-ra akár négyezer megawatt közelébe emelkedhetne a magyar szélerőművek névleges teljesítménye.

A program a villamosenergia-rendszer szempontjából is fontos lehet, mert a szélenergia más időjárási mintázat szerint termel, mint a napenergia. Ez segíthet kiegyensúlyozni a gyorsan bővülő hazai naperőművi kapacitás ingadozását, de csak akkor, ha a hálózatfejlesztés, az energiatárolás és a szabályozható erőművi háttér is lépést tart vele.

A németországi bontás ugyanakkor figyelmeztetés is egyben a magyar fejlesztések számára. A szélerőmű-program sikeréhez nem elegendő a megfelelő széljárás és a hálózati csatlakozás: már a kijelöléskor kezelni kell a lakossági konfliktusokat, a zaj- és természetvédelmi kockázatokat, valamint azt is, mi történik a berendezésekkel az üzemidő végén.