Az E.On tavaly, a GdF pedig már tavalyelőtt külön cégbe szervezte, mondhatnánk, „átadásra csomagolta” az érintett szegmensét. (A Tigáz még nem lépett.) Ám több okból is esélyesebb, hogy az ügyletre csak jövőre kerüljön sor. Ilyen ok, hogy ez év végén jár le a hároméves gázvásárlási szerződésük, és, hogy maga ügyfélátadás nagyon munka- és időigényes. 2011-ben még az is közel egy évig tartott, hogy az Emfesz csődje után hátramaradt, 300 ezer háztartási fogyasztó végső menedékesként átkerüljön a Főgázhoz és a Tigázhoz, most pedig több 3,5 millió lakossági gáz és 5,2 millió áramfelhasználóról van szó.
Az ügyfél-átadás érdekében a jelenlegi szolgáltatók megtehetik, hogy nem kötnek új gázvásárlási és kapacitás-lekötési szerződést a következő gázévre. Így, mivel nem felelnek meg az előírásoknak, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) visszavonja az engedélyüket, majd az ügyfeleiket, mint végső menedékeseket, átirányítja az arra kijelölt, állami szolgáltatóhoz. A sokmillió felhasználó átterelése azonban hatalmas munka, amelyek közöl csak egy az átadás, majd átvétel előtti mérőolvasás, de tengernyiek az informatikai és az adminisztratív teendők is. Nem véletlen, hogy a hivatalos kommunikáció szerint is mintegy másfél évbe kerül az új állami közmű-szolgáltatási rendszer felállítása.
Kézenfekvőbb azonban, hogy az ügyfél-átadás nem egyenként, hanem nagyobb tételekben, azaz az átadásra csomagolt tevékenységek átvételével, a fenti tárgyalások gyümölcseként történik meg. A megállapodás mellett szól, hogy az átadók nyilván elvárnak valamekkora ellentételezést is. Ezt azért tehetik meg, mert a három szűk esztendő után 2016-tól jobb piaci pozícióba kerülhetnek – hacsak közbe nem szól a szabályozás –, a jobb pozíció pedig több pénzt ér. Eddig azért állt úgy, hogy nyernének vele, ha megszabadulnának a veszteséges lakossági piactól, mert az elmúlt három évben, a szabályozás miatt szorításba kerültek.
Például már nem vizsgáltathatták felül negyedévente a tarifáikat, a költségeik egy részét nem érvényesíthették az áraikban, rajtuk maradt az évi sokmilliárd forintos hálózati veszteség is, amit főleg az áram- és gázlopások okoznak. Közben új ügyfélszolgálatokat és panaszpontokat kellett nyitniuk.
A három éves gázvásárlási szerződéseiket nem tárgyalhatták újra, és a költségeikben 285 forintos árfolyamos számolhatták csak el a beszerzéseiket. (Nemrég kezdeményezték ez utóbbi módosítását.) Bár a szabályozás a gáz-egyetemes szolgáltatókat a korábbinál olcsóbb forrásokhoz juttatta, de ezen előnyök lényegében elvesztek a felsorolt terhek miatt. A jövő évtől érvényes gázvásárlási szerződéseik alapján viszont a várakozásaik szerint jobb feltételekkel vásárolhatnak. Azzal is jól járnak, hogy az állam olcsóbb áramot vagy gázt szerez a lakosságnak, mert az olcsóbb forrásokhoz a diszkrimináció-mentesség elve miatt nekik is hozzá kell férniük, nem csak az állami szolgáltatónak.
Versenyképes, riválisok nélkül?
Az Első Nemzeti Közműszolgáltató (ENKSZ) költségeit és így az árait befolyásolja majd, hogy megveszi-e a szolgáltatóktól az áram- és gázszállító hálózataikat, a sokmilliárdos hálózati veszteséggel együtt, vagy a szállítást szolgáltatatásként, piaci áron veszi igénybe. Az átalakulás érdekessége, hogy a holding akkor sem lesz „piaci helyzetben versenyképes”, ha szabályos megállapodással szerzi meg az ESZ-ek ügyfeleit, és az állam sem kivételez vele. Az ESZ-ek eltűnésével ugyanis nem lesz verseny, és nem lesz piac, amelyen az ENKSZ árait össze lehetne hasonlítani.
