A magyar kormányok nem mutatnak jó példát
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságNőtlenül A gazdasági élet csúcsain még nem tört meg a férfiuralom, kevés a női vezető az elitben, és számuk nem növekszik. A nők vezetői posztokra való kinevezésében a magyar politikai élet nem mutat példát. Jelenleg egyetlen nő sem tagja a kormánynak, és a rendszerváltás óta jellemzően néhány miniszternőt láthattunk csak a kormányalakító „tablófotókon”, vagy később, a posztváltásokkor. Legutóbb, a második Orbán-kormányban Németh Lászlóné kapott miniszteri posztot.
A rendszerváltás után megalakult Antall-kormánynak is csak egy nő tagja volt, Botos Katalin bankügyekért felelős tárca nélküli miniszter. A Horn-kormányban sem volt egy időben egynél több nő: Kósáné Kovács Magda a munkaügyi tárcát vezette, de már nem volt a kabinet tagja, amikor Csiha Judit a privatizációért felelős tárca nélküli miniszteri posztot elfoglalta.
A legerősebb miniszternő alighanem Dávid Ibolya volt, aki egy teljes ciklust töltött igazságügyi miniszterként az első Orbán-kormányban 1998-2002 között. Igaz, ő nem csupán kormánytag, hanem a Fidesz koalíciós partnerének, az MDF-nek az elnöke is volt. (Rajta kívül pártelnöki posztot Lendvai Ildikó töltött be az MSZP-ben.)
A 2000-es évek szocialista kormányaiban a korábbiaknál több nő kapott helyet. A Medgyessy-kabinetben Lamperth Mónika belügyminiszter, Csehák Judit egészségügyi, Kórodi Mária a környezetvédelmi miniszter lett, később pedig Lévai Katalin esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter.
Az első Gyurcsány-kormányban Lamperth Mónika megőrizte posztját, Göncz Kinga pedig ifjúsági, családügyi és szociális tárcát kapott. A második Gyurcsány-kabinetnek is tagjai voltak már más posztokon, rajtuk kívül pedig Szűcs Erika és Horváth Ágnes jutott munkaügyi, illetve egészségügyi tárcához.
Ezt követően a nők alig jutottak szerephez. A Bajnai-kabinetnek nem volt női tagja, a második Orbán-kormányba csak Németh Lászlóné jutott be menet közben, a harmadikban pedig nem találunk nőt.
