Egy cédulázott életmű tételei

Marsó Diana, az Arte tulajdonosa egy évet töltött az Ortutay-hagyaték árverésének előkészületeivel. Az iratanyag feldolgozásában Szabó Béla István könyvtárosi, történészi segítségét is igénybe vette. Nagy súlyt fektettek a dokumentációra, átérezve az egyszeri esélyből fakadó felelősséget és okulva Gyarmati Fanni tárgyai körül keletkezett vitából. Ennek során ugyanis több fórumon elherdálást vizionáltak – egyébként tévesen: Radnóti özvegye gondos mérlegelés után minden irodalomtörténeti értéket képviselő tárgyat közintézménynek adományozott.

A most aukcióra kerülő anyagot a tudós közember fia, Ortutay Tamás szobrászművész engedte útjára, miután 37 évig őrizte. Motívációi között első helyen éppen az elkallódástól való félelem áll, nyilvános árverésen közgyűjtemények is hozzájuthatnak, a kézirat és papírrégiség gyűjtők pedig értéknek kezelik. Az árverési kiállításon már érezhető a fokozott érdeklődés, többféle gyűjtőkör felbukkant a galériában.

Ortutay politikai szerepét, sőt a személyiségét a különböző nézőpontokat vallók eltérően ítélik meg, de vitathatatlanul korának jellegzetes alakja volt, jelentőségét eltagadni nem lehet. Szakmájához köthető fontos tárgyak már korábban közintézménybe kerültek (ez egyébként Gyarmati Fanni esetében is megtörtént), 15 ezer kötetes könyvtárát az általa létrehozott ELTE Néprajzi Intézete őrzi. Kézzel írott mesegyűjtése 1938-ból, Fedics Mihály meséi például 60 ezer forintról kezd. Az árverés anyagán végigtekintve, tételekbe rendezve láthatóvá válik Ortutay teljes életpályája. A kisgimnazista kezdeti szárnypróbálatásai, mikor 16 éves korában barátaival létrehozták az alternatív tudományos akadémiát, egy kézirásos füzet tartalmazza az előadásaik jegyzeteit, és az egyetemista korszak emlékei – egyébként az árverés egyik legizgalmasabb tétele, amelyet a Forster Intézet levédett – a Szegedi

Fiatalok Művészeti Kollégiumának üléseiről kézírásos jegyzőkönyvek. Az 1932-47 között tartott 14 ülés jegyzőkönyvét tartalmazó keményfedelű füzet kezdő ára 200 ezer forint. Az Arte a tételről értesítette az összes szóba jöhető szegedi intézményi vásárlót, az egyetemtől az önkormányzaton át a városi múzeumig, lévén ez a dokumentum nyilvánosság előtt még soha nem szerepelt és nemcsak a magyar értelmiség számára képvisel eszmei értéket, szegedi helytörténeti értéke is jelentős.

A legdrágább tétel mégsem ez, hanem az MTA Ortutaynak adományozott aranyérme (elsőként, de már a halála után kapta meg 1978-ban) másfél millió forintos kikiáltási áron. A műtárgyak közül, amiket jobbára művészbarátoktól kapott ajándékba, a legértékesebb Ferenczy Béni szobra 190 ezer forintért. Az árak kialakításánál Marsó Diana leginkább azt tartotta szem előtt, hogy minden gazdára találjon, a könyveknél az antikvár piac aktuális árai irányadóak, a műtárgyaknál a műtárgypiacé, de a kikiáltási ár minden esetben nyomott, még akkor is, ha a becsérték vagy az eszmei érték magas. A kisnyomtatvány és kéziratgyűjtők, azon belül az aláírásgyűjtők tobzódnak. Többek közt Nagy Ferenc, Nagy Imre, Kádár János és Aczél György eredeti aláírásai szerepelnek okmányokon, kinevezéseken. Izgalmas tételek a 8-12 ezer forintos kikiáltási áron induló kinevezési okmányok, amikor a változó kormányok fejei egymás után háromszor, négyszer kinevezik Ortutayt ugyanarra miniszteri posztra.

Egy tételbe tartozik a Herder-díj és az arra érkezett gratuláló levelek, dísztáviratok, 20 ezer forinttól lehet beszállni majd az értük folyó licitbe. Egyes csoportos tétel leírásánál a katalógus több kilogramm megjelöléssel él. Kitüntetéseket is kapott szép számmal, közülük az 1948-as Kossuth-érdemrend, a későbbi Kossuth-díj elődje 15 ezer forintról indul.

Szintén egy csoportos tétel 15 ezer forintért Ortutay néhány igazolványa és diplomata útlevele. Szigorúan véve nem volt jogosult a használatára, nem rendelkezett diplomata státusszal, ráadásul az okmányt érvényességének lejárta után két évvel még használta.

Levelezésében igazi gyönyszemek találhatók, levélváltásai Németh Lászlóval, Illyés Gyulával, Veres Péterrel, Kassák Lajos feleségével, Aczél Györggyel, Kádár Jánossal nemcsak kapcsolatairól, a korszakról is beszélnek. Kádár János saját kezű levele, amelyben 1959-ben felkéri a professzort a párt irányelveinek véleményezésére 10 ezer forintról indul. Egyes iratokat ügyenként örzőtt meg, így kerülnek árverésre is általában 10 ezer forint körüli árakon. Egyik ilyen ügy Vészits Endre börtönbüntetése körüli levelezés, a csomagban Ortutay Biszku Bélához intézett személyes hangú levele, melyben tudomásul veszi, hogy Vészits nem kap kedvezményeket, mert hibázott, egyben jelzi, személyes beszélgetés esetén megfontolandó körülményekre tudna rávilágítani. Ez a levél ötezer forintról indul. Vészits, szegedi újságíró egyébként Móra Ferenc unokája volt, Ortutay édesapjának temetésén ő mondta a gyászbeszédet, amiből kiderül, a professzor ismert Tutus beceneve az édesapjától hagyományozódott rá, akit Tutának neveztek. Családi emlék, fénykép nem szerepel az árverési tételek közt, egyedül a feleség, Ortutay Zsuzsa mozdulatművészi oklevele, ezután táncművészek érdeklődnek.

Az iratok és Ortutay könyvtárából származó könyvek tárgyi emlékekkel, művészeti alkotásokkal egészülnek ki, grafikák, festmények, szobrok, népművészeti tárgyak, érmék, bélyeggyűjtőként felhalmozott filatéliai emlékek színesítik a kínálatot.

Ortutay már szegedi egyetemi éveiben Radnóti baráti köréhez tartozott, ő volt a címzettje a bori notesznek is, amit a költő exhumálásakor a kabátzsebében találtak. Az Ortutay házaspár Radnótival és Gyarmati Fannival közös 1939-es párizsi

utazásáról szerepel egy eltett szállodaszámla számla az utazások emlékanyagát tartalmazó 10 ezer forinton indított csoportos tételben, de akad a költő és Fanni által összefirkált, gondosan megőrzött jegyzetlap is egy másik csomagban.