A problémák folyamatosan fennállnak, a feszültségek nagyok, miközben a ráfordítás folyamatosan emelkedik. A gyógyító-megelőző kasszában 750 milliárd forint volt 2010-ben, most viszont megközelíti az 1000 milliárdot. Még 2-300 milliárd kellene, hogy olyan rendszer legyen, ami nem ellátási gondoktól és bérfeszültségektől hangos – mondta Zombor Gábor. A magyar egészségügy 25 éve politikai csapdában van, miután politikai szempontok és politikai érdekek mentén történtek az egészségügy átalakítási kezdeményezései is.
Szerinte annak is igaza van, aki forráshiányról beszél, és annak is, aki azt mondja, hogy jóval több pénzt költ a kormány az egészségügyre. „Igaza van a kormánynak, hogy egy válsághelyzetben, mint ami 2008-2009-ben volt, erőn felül próbált forrásokat juttatni a rendszerbe az elmúlt években, de igazuk van azoknak is, akik szerint ez nem elég” – hangsúlyozta. Az egészségügyben dolgozóknak is igazuk van, akik szerint a munkaszervezés és a munkakörülmények nem érzékelhetően javultak.
Egyre nagyobb a nyomás az egészségügyi rendszer fenntartásával kapcsolatban. Az államtitkár úgy vélte, nehezíti a helyzetet az is, hogy nemzetközi szinten is elismert képzés van a felsőoktatási rendszerben és rendkívül kapósak a magyar orvosok és ápolók külföldön. „Egy olyan versenyfutás van, ahol hendikeppel indul az ország, amikor a nyugat-európai bérekkel és munkakörülményekkel kell versenyeznünk.”
Szerinte nem magyarspecifikus a probléma. A csehek is az orvoselvándorlással küzdenek, és nincs ötletük, hogyan kellene ezt megállítani. Romániában már-már tragikussá válik a helyzet, mert a magyarok lakta területeken magyarul beszélő orvos is alig van. Lengyelországban és a balti államokban is hasonló a kép, ezért valamiféle közös fellépésre lenne szükség a visegrádi országokban – vélte. "A probléma nem egyedi, és súlyos" - mondta Zombor.
Rámutatott, hogy a bérek az egészségügyben nem érik el a magyar átlagjövedelmet. „Érdemes lenne kiszabadulni a politikai csapdából. Egy konszenzusra lenne szükség, politikai konszenzusra, hogy az egészségügyi ellátórendszert milyen formában szeretnénk fenntartani, és tisztázni kellene a magánszférával kapcsolatos együttműködést” – fejtette ki. Mindenki tudja, mit kellene tenni, de ennek olyan politikai kockázatai vannak – akár más források bevonásával kapcsolatban, akár a magánszféra beengedése a rendszerbe –, ami megfogja a rendszert, és állandó önbecsalási állapotban vagyunk – emelte ki Zombor. Kiemelte: a jelenlegi rendszerhez képest kevés forrás van az egészségügyben.
Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánklinika operatív igazgatója szerint a tízéves gyakorlattal rendelkező szakorvos 1 millió 400 ezer forintos nettó bérigénnyel jelentkezik, és ezért a bérért hajlandó belépni a magánkórházba. Ha ezt nem kapja meg, akkor elmegy az országból – vélekedett. Egy fiatal szakorvos 500 ezer forint nettót kér, az ápolók 180-190 ezer forintot kérnek szakképzettség nélkül, a szakképzettek 200-250 ezerről beszélnek.
Az állami kórházakban is vannak ilyen jövedelmek – válaszolta Zombor. Egy aneszteziológus 1 millió forint alatt nem megy el állami kórházba sem. Egy műtét során az ott lévők között akár tízszeres jövedelmi különbség is lehet – tette hozzá.
Van olyan kórház Magyarországon, ahol kettő nyugdíjas orvos dolgozik foglalkoztatottként. Van, ahol 900 ezer forint az átlagfizetés, és 1 milliárd bevételre termelt 500 millió adósságot a kórház – mondta az államtitkár.
