Megjöttek a Ford új egyterűi

A márka aktuális One Ford arculatához igazították a C-Max és a Grand C-Max megjelenését a formatervezők, ami sokkal több krómot jelent a kocsi orrán. A belső térben a vásárlók visszajelzései alapján dolgoztak a mérnökök, vastagabb oldalablakok és új kárpitok csökkentik a zajszintet. Sokkal egyszerűbb lett a középkonzol megjelenése azáltal, hogy kevés a gomb és a kapcsoló, de igazából a Sync fejegység teszi teljessé az élményt. Egyébként maradt a sokoldalúan alakítható belső.

A 150 lóerős motorokkal – 1.5 Ecoboost és 2.0 TDCi – próbáltam a típust, és meglepő módon a benzines vezethető dízelesen, kevés kapcsolással, az 1,5 literes négyhengeres nagyon jól húz már alacsony fordulatról is. A 2,0 literes dízelt úgy áttételezték, hogy városi és országúti tempónál 4. és 6. fokozatban minimális fordulaton pörögjön a motor, továbbá sikerült úgy kényelmesebbre venni a rugózást, hogy a vezetési élmény nem csorbult.
Egy osztállyal feljebb találjuk az S-Max egyterűt, amely a legújabb Mondeo technikáján osztozik.

Hátrébb került az A-oszlop, új karaktervonalak jelentek meg az oldalfalon, így maradt az egyterűek között sportosnak számító megjelenés. Az ajtók alsó pereme immár a küszöb alá lóg, így sármentes beszállásnak örülhetnek az utasok. Egyenként állíthatók a második sor ülései, akkor kell előrehúzni őket, ha leghátra is jut utas. Egyébként a fejtér mérete meglepő módon elmarad a C-Maxétól, de azért szűknek így se nevezhető. Összesen 32-féle variációja van az utastérnek, itt kell megjegyezni, hogy az egyes üléseket gombnyomásra tüntethetjük el a padlóban, a felnyitás már kézzel történik.

Újdonság, hogy pótkerék is rendelhető – a csomagtér alatt, kívülről hozzáférhető módon helyezték el. Ez volt az egyik olyan tétel, amelyet a tulajdonosok visszajelzése alapján léptek meg, a másik pedig, hogy még kényelmesebb autó­ra vágytak a vásárlók, ezért javítottak a zajszigetelésen és több lengőkaros, független felfüggesztést kapott az S-Max. Nem véletlen egyébként, hogy a menetpróbán csak a jelenleg elérhető legnagyobb teljesítményű motorokat próbálhattuk ki, a vásárlók 70 százaléka Titanium felszereltséggel és ezekkel vásárolja az S-Maxot. Azért hívták életre a Vignale almárkát, mert igenis van rá piaci igény.

Tényleg sikerült úgy megtartani a sportos vezethetőséget, hogy közben a kényelem se szenvedett csorbát. A 180 lóerős dízel sokkal jobban húz alacsony fordulatról, mint a C-Maxban dolgozó 150 lóerős társa, és extrémen csendes az utastér. Ugyanez elmondható a 240 lóerős benzines Ecoboostról is, amelyet hatfokozatú auto­matikus váltóval próbáltam. Ebből csak a motorfék hiányzott, hiába kapcsolgat vissza az ember a váltó mögötti fülekkel, ha még harmadik fokozatban se lehet érzékelhető lassulást elérni.