Nem elég, hogy az úgynevezett Ratkó-generáció népes táborába tartozók mostanság kezdik elérni azt a kort (60-65 év), amikor a népbetegségek miatt rendszeres gyógyszerszedőkké válnak, hanem az 50-55 évesek dráguló onkológiai és biológiai kezelése is fokozott nyomás alá helyezi a gyógyszerkasszát. „Az 1953 és 1957 között születettek megjelenése már érezhető a gyógyszertámogatások területén, hiszen a legnagyobb számban a 60-65 éves korosztály vált ki támogatással különböző – elsősorban a népbetegségek kezelésére szolgáló – készítményeket, például vérnyomás- és koleszterinszint-csökkentőket, valamint a cukorbetegség gyógyszereit” – közölte a Világgazdaság kérdésére az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP).
Így az OEP összességében már jelenleg is erre a korosztályra költi a legtöbbet: a vényköteles gyógyszerek támogatásának 13,6 százalékát. Ez a generációs nyomás azonban a jövőben erősödni fog, és a becslések szerint évi 200 ezer új páciens jelenik meg a következő években az egészségügyi ellátásban, kétszer annyian, mint a Ratkó-generáció belépését megelőzően.
Az OEP arra is felhívta a figyelmet, hogy az egészségügyi kiadások területén nem is elsősorban emiatt várható a robbanás, hanem a drágább onkológiai és biológiai terápiák megjelenése miatt, ami sajnálatos módon a fiatalabb, 50-55 éves korosztályt érinti inkább. Ha az összes gyógyszerkiadásokat vizsgáljuk, beleértve a speciális ellátás keretében biztosított nagy értékű gyógyszereket, akkor az említett korosztályban egy betegre átlagosan mintegy 100 ezer forintot költ az OEP évente, míg a 60-65 éves korosztályban ugyanez az összeg körülbelül 70 ezerre rúg.
„A demográfiai hullám mellett – a nemzetközi tendenciáknak megfelelően – az egészségügyi ellátórendszerben az a legnagyobb kihívás, hogy hogyan biztosítsuk a rászoruló betegeknek az éves szinten betegenként akár 10-12 millió forintba is kerülő biológiai gyógyszereket, melyeket onkológiai vagy egyes gyulladásos kórképekben alkalmaznak” – hangsúlyozta az OEP.
Így több szempontból sem a legszerencsésebb pillanatban csökkentették a 2011-es „nagy kasszavágással” a gyógyszertámogatásra fordítható forrásokat. Akkor a „fenntarthatóság és stabilitás” érdekében 120 milliárd kivonásával és átcsoportosításával 221 milliárd forintra csökkentették a vényköteles gyógyszerek támogatását. A magyar gyógyszerkiadások nagysága azóta lényegében stagnál.
A Világgazdaság által megkérdezett gyógyszeripari szakértők szerint a forráshiány következtében számos új, innovatív készítmény vár még befogadásra, köztük olyanok, amelyek az eddigieknél szignifikánsan jobb terápiás eredményt mutatnak. Jó példa erre egy új gyógyszer a nem kissejtes tüdőrák kezelésére, amely elérhető már szinte mindenhol a környező országokban, nálunk viszont két éve vár befogadásra. Bizonyos készítményeknél a gyártók már be sem nyújtják a támogatási kérelmet, hiszen a magyar árszint olyan mélyen az európai alatt van, hogy nem éri meg hazánkban forgalmazni az adott gyógyszert.
