Kalapács alá kerül David Bowie műgyűjteménye

Csak néhány személyes emléket tartanak meg az örökösök az idén januárban elhunyt David Bowie gyűjteményéből, a túlnyomórészt modern és kortárs művekből álló kollekciót – köztük Damien Hirst, Henry Moore és Marcel Duchamp műveit – november 10–11-én Londonban viszi kalapács alá a Sotheby’s. A zenész gyűjteménye eddig sehol nem volt látható, most viszont július 20-tól vándorkiállításon mutatják be. A 267 képzőművészeti alkotásból és több mint száz bútorból, illetve design tárgyból álló válogatást három hétig Londonban, utána Los Angelesben, New Yorkban és Hongkongban lehet megtekinteni. A teljes anyag októberben kerül fel a Sotheby’s honlapjára.

Az aukciótól összesen több mint 10 millió fontos bevételt várnak a ház szakértői, a legmagasabb becsértékkel Jean-Michel Basquiat Air Power című képe indul, ezt 2,5–3,5 millió fontra becsülik. Bowie 1996-ban a graffitik stílusában alkotó művész mentorának, az általa is jól ismert Andy Warholnak a szerepét játszotta el Julian Schnabel Bas­quiat című filmjében, és a forgatás után egy évvel vásárolta meg a festményt.

A gyűjtemény festészeti részének középpontjában a 20. századi brit művészet áll, olyan, az ottani piacon jól ismert nevekkel mint Stanley Spencer, Patrick Caulfield, és a David Bowie által igen kedvelt Peter Lanyon és Harold Gilman. A Dél-Londonban született és nevelkedett énekes gyűjtötte a főváros krónikásaiként emlegetett Leon Kossoff és Frank Auerbach képeit is (Auerbach 1965-ös képét, Gerda Böhm portréját 1995-ben a Christie’snél vette meg Bowie 54 300 fontért, most 500 ezer fontos felső becsértékkel indul). Szerette a brit tájképeket is, különösen John Virtue fekete-fehér munkáit, közülük hetet birtokolt.

A kollekció egyéb vonulatai közül szakértők szerint figyelmet érdemelnek az outsider arthoz sorolható művek, a kortárs afrikai alkotások, illetve az excentrikus olasz designer, Ettore Sottsass, valamint a Mem­phis Csoport munkái.

A műgyűjtés Bowie-nál nem egyszerű hobbi és nem is volt, érdekelte a képzőművészet, olyannyira, hogy 1994-től tagja volt a negyedévente megjelenő Modern Painting című folyóirat szerkesztőbizottságának, időnként maga is írt kritikákat a lapba.