A megrendezését követően nyolc évvel még mindig minden idők legdrágább sportrendezvényének számít a 2008-as pekingi olimpia, amelyet lényegében erőforráskorlátok nélkül rendeztek meg – értékelt a PriceWaterhouseCoopers tavaly megjelent tanulmányában. Az olimpiai projekt és az azt támogató beruházások hét év alatt 40 milliárd dollárra rúgtak – az 1992-től megrendezett olimpiák közül csak a Görögországot még inkább a csőd felé lökő athéni ötkarikás versenyek emésztettek fel ezt megközelítő összeget, 35 milliárdot. Más kérdés, hogy a pekingi költekezés átlag még így is csak Kína éves GDP-jének a 0,3 százalékát tette ki, ami makrogazdasági szinten nem tekinthető számottevőnek.
A nyolc évvel ezelőtti játékok sajátossága mindenképpen a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló olcsó munkaerő volt. Ez más rendező országokban nem volt jellemző. A Kína esetében általában fenntartással kezelendő hivatalos statisztika több mint 1,8 millió munkahely létrejöttét köti az olimpiához a 2002-től 2008-ig tartó időszakban. Ennek még a felét sem érte el az 1992-től olimpiát rendező országok közül e téren második Athén azzal, hogy 776 ezer, addig tétlenségre kárhoztatottat foglalkoztatott. Pekinghez hasonló nagyságrendet csupán az idei, riói olimpia tudott felmutatni.
A kínai főváros számára az olimpia egyértelműen hozzájárult a 2000-ben bekövetkezett munkaerőpiaci fordulathoz. Míg addig a foglalkoztatottak száma csökkent, nyolc évvel a játékok megkezdése előtt jelentős növekedésnek indult. A játékok rendezési jogának elnyerése után, 2001–2008 között évente átlag 8,6 százalékkal gyarapodott a foglalkoztatottak száma, vagyis nyolc év alatt összesen 87 százalékkal csaknem a duplájára nőtt. Igaz, figyelembe kell venni, hogy a város népességének nagymértékű, tíz év alatt mintegy 50 százalékos növekedése mellett a munkanélküliségi ráta folyamatosan 1-2 százalék között ingadozott, így a foglalkoztatottak számának emelkedését a más területekről beáramló új munkaerő, a népesség növekedése eredményezte.
A jelentős költekezések ellenére a 2001–2008 közötti 1,6 százalékos pekingi átlagos éves nem tért el különösebben a korábbi és a későbbi évekétől. Kivételt az ingatlanárak képeztek, amelyek egy nagyságrendet ugrottak: míg 1998–2001 között az ingatlanok éves szinten 0,45 százalékkal drágultak, addig 2002–2008 között 5,8 százalékkal. A legjobban, 11,4 százalékkal a rendezés előtti évben, 2007-ben.
A vártnál jóval kevesebb turista érkezett Kínába és Pekingbe 2008-ban. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy a nagyobb biztonság és a környezetvédelem érdekében megszigorították a vízumfeltételeket; az olimpia évében 30 százalékkal kevesebb, 3,3 millió külföldi érkezett, mint egy évvel korábban, miközben a várakozások 4,5 millióval számoltak. Pedig a jegyárak alacsonyak voltak, és ezt a hazaiak ki is használták: rekordszámú, közel 6,2 millió belföldi nézője volt a pekingi olimpiának.
A láng kihunyását követően a világ legnépesebb országának idegenforgalma is látványosan fellendült, dacára a 2008 szeptemberében kitört válságnak. Kínát 2009–2011 között összesen 37 százalékkal több külföldi kereste fel, mint az olimpia évében. Apró szépséghiba, hogy ez nem tért el a rendezés előtti évek ütemétől. Ezt követően viszont ismét visszaesés következett, a turisták száma 2012-ben 3,8 százalékkal maradt el az előző évitől. Az igazi feketeleves azonban 2013-ban jött, 16 százalékos zuhanás formájában, ezt még az az akkor bevezetett új sem tudta megakadályozni, amelynek értelmében 72 óráig vízummentesen lehetett tartózkodni az országban.
Közlekedési megaköltekezés
Grandiózus olimpiai beruházásainak meglepően alacsony hányadát fordította Peking sportlétesítmények építésére, illetve átalakítására. Ám még így is 12 új objektum jött létre, az 59 edzőhelyszín nagy részét felújították, vagy azokat a játékok miatt létesítették. Az építőipari beruházások tették ki a 40 milliárd dolláros összkiadás körülbelül felét, ebből 12 milliárd ment el a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére. Az építőipar 2007-ig több mint 300 ezer új munkást vonzott vidékről a kínai fővárosba.
