Magyarországon évente több mint húszezren halnak meg hirtelen szívhalál következtében, pedig sikeres beavatkozással az első három percben 70 százalékuk megmenthető lenne. A bátor elsősegélynyújtás nem csak ilyenkor, minden súlyos esetben életmentő lehet, hiszen az első pillanatokban dől el a sérültek sorsa. Súlyos esetekben, mint amilyen egy erős vérzés, szívmegállás vagy félrenyelés, 5-6 perc van a segítségre, tehát a legnagyobb bajban éppen nem a mentők fogják megmenteni a balesetet szenvedett embereket, hanem az elsősegélynyújtók.
„A későbbi esélyek és a gyógyulás szempontjából is meghatározó, hogy az első percekben mi történik, hiszen az agy öt percet bír ki oxigén nélkül, öt perc után károsodik, és egyre kevesebb az esély a későbbi gyógyulásra – mondta Gál János, a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának igazgatója. – Szakszerűen végzett újraélesztéssel a sokszorosára növelhető a túlélés esélye, kulcskérdés tehát, hogy minél több fiatal elsajátítsa ezt a tudást. Ugyan egy 2012-es kormányrendelet szerint a 9–12. évfolyamos diákokat jelenleg is meg kell tanítani az újraélesztésre, a gyakorlatban azonban egyelőre csak az iskolák elenyésző része tudja ezt megvalósítani. Azért, hogy a tendencia megváltozhasson, vállaltuk, hogy az Apáczai-program keretében az egyetem szimulációs központjában minden olyan középiskola projektfelelősének megtanítjuk a professzionális újraélesztés-oktatást, ahol vállalják, hogy a tanrend részeként átadják ezt a tudást a fiataloknak.”
A felmérések szerint a magyar lakosság nagy része, közel 80 százaléka vett részt valamilyen elsősegélynyújtó tanfolyamon, a többség a jogosítvány megszerzéséhez. Baleset allkalmával mégis csak minden hatodik ember segítene. A segítségnyújtást befolyásoló két legfontosabb tényező, hogy van-e bátorság segíteni, illetve mennyire friss a megszerzett tudás. Teljes biztonsággal – saját bevallásuk szerint – még a képzetteknek is csak a 20 százaléka tudná alkalmazni a megtanultakat, pedig a szakemberek szerint már az is elég lenne, ha megpróbálnák. Aki baj esetén cselekszik, vagyis el is kezdi az újraélesztést, kevesebb, mint öt százalék, holott a skandináv országokban ugyanez a szám 80 százalék. A mentősök tapasztalata az, hogy az emberek segítőkészek. Még erős vérzés és csonttörés esetén is nekilátnak alkalmazni a tanultakat, de az eszméletlen betegtől megijednek, az újraélesztést a többség el sem kezdi.
„Hirtelen szívhalál esetén minimum a négyszeresére, de akár a tízszeresére is növelheti a túlélési esélyt, ha azonnal elkezdik a szakszerű újraélesztést – mondta Gál János. – Fontos tudni, hogy a legnagyobb hiba, amit újraélesztésnél el lehet követni, ha nem kezdjük el. Még mi, orvosok is törünk el bordát újraélesztés közben, azt meg lehet gyógyítani, minden szövődményt orvosolni lehet, de ha meghal egy beteg, mert nem kapott segítséget, ott már nem tehetünk semmit. Sokkal bátrabban kéne alkalmazni a valaha megszerzett tudást, mert csak segíthetünk vele. Ebben szeretnénk társadalmi változást elérni, ezért segítünk minden jelentkező középiskolának, de fontosnak tartanánk, hogy már az általános iskolákban is tanítsák az életmentést, hiszen egy 10-14 éves gyerek is képes újraéleszteni egy embert.”
