Már vághatjuk a centit: megvan, melyik nyugati országban működik majd alőször hálózatra kapcsolt SMR
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA beszámolók szerint a napokban egy 953 tonnás acél- és betonszerkezetet eresztettek le egy 35 méter mély aknába Kanadában, az ontariói Darlington New Nuclear Project nevá telephelyén, ami az AutoNotion cikke szerint „egy évtizednyi tervezgetés végét” és az új nukleáris technológia gyakorlati megvalósításának kezdetét jelenti. A szerkezet a GE Vernova – korábbi nevén GE Hitachi Nuclear Energy – által tervezett első BWRX-300 moduláris erőmű alaplemeze. A helyszínen összesen négy blokk építését tervezik, egyenként 300 megawatt villamos teljesítménnyel, ami nagyjából 300 ezer háztartás energiaellátására elegendő. Összehasonlításképpen: a Darlington atomerőmű jelenlegi négy hagyományos reaktora egyenként 935 megawatt teljesítményű. A kanadai SMR-projekt lesz az első olyan, amely nyugati országban épül és hálózatra termel.
Fotó: Pexels
2030-ban állhat termelésbe az első SMR
Az ontariói kormány a 20,9 milliárd kanadai dolláros (kb. 4 600 milliárd forintos) projekt támogatásáról azt követően döntött, hogy az Ontario Power Generation (OPG) 2025 áprilisában megkapta az építési engedélyt a Kanadai Nukleáris Biztonsági Bizottságtól. Az első reaktor költségvetése 7,7 milliárd kanadai dollár, amelyből
- 6,1 milliárd jut magára a blokkra,
- további 1,6 milliárd pedig a négy egység által közösen használt infrastruktúrára, például utakra, alagutakra, hűtővíz-vezetékekre és egyéb létesítményekre.
A projekt befejezése után ez lesz az első kereskedelmi célú, hálózati méretű SMR-erőmű a nyugati világban.
Az üzembe helyezést 2030-ra tervezik.
Az Oilprice cikke kitér rá, hogy a darlingtoni beruházás az első olyan SMR-projekt, amelyet egy G7-ország épít meg és kapcsol rá egy jelentős villamosenergia-hálózatra.
Oroszországban és Kínában már működnek kis moduláris reaktorok, Argentínában pedig egy kísérleti projekt építése zajlik. A napokban pedig arról számoltunk be a Világgazdaság oldalán, hogy Svédország SMR-ekkel való ellátására elsőként a Rolls-Royce kapott megbízást.
Távoli, elszigetelt helyszínek energiaellátására alkalmazhatók az SMR-ek
Kanadában az SMR-eket ideális megoldásnak tekintik a hálózattól elszigetelt, távoli helyszínek – például bányák, olajhomok-kitermelő területek – energiaellátására, valamint az északi régiók azon közösségei számára, amelyek jelenleg dízelgenerátorokra támaszkodnak.
Az OPG mellett Saskatchewan tartomány áramszolgáltatója, a SaskPower is érdeklődik a BWRX-300 technológia iránt.
A kis moduláris reaktorokkal kapcsolatos legfejlettebb kutatások egy része New Brunswick tartományban zajlik.
A világ jelenleg vezető gazdasági hatalmának számító, Kanadával szomszédos Egyesült Államokban egyelőre még nem épült kereskedelmi SMR, az ottani Energiaügyi Minisztérium akár 5,5 milliárd dollárnyi finanszírozást is kilátásba helyezett. Az értesülések szerint több amerikai állam, valamint lengyel és észt energiavállalatok is érdeklődnek a BWRX-300-as típusú reaktorok iránt.
Az Ontarióban épülő BWRX-300 alacsony dúsítású uránt használ majd, szemben Kanada jelenlegi CANDU-reaktoraival, amelyek természetes uránnal működnek. Kanada ugyanakkor nem rendelkezik hazai urándúsító kapacitással, így az új reaktorok számára szükséges üzemanyagot külföldről kell beszereznie.
A tech-vállalatok már befektetőként jelentek meg az SMR-ek mögött
A növekvő energiaigényeik és a szolgáltatói ellátás fejlődésének lassúsága miatt egyre több, főként amerikai technológiai vállalat fektet be az SMR-technológiába annak reményében, hogy nagy energiaigényű adatközpontjait tiszta energiával láthatja el.
Az iparág arra számít, hogy a 2030-as évekre a kis moduláris reaktorok már több adatközpont energiaellátását biztosíthatják, miközben az energiaigény a mesterséges intelligencia és más összetett technológiák terjedésével folyamatosan nő.
Ennek eredményeként a Google hét SMR-t rendelt, és példáját az Amazon, a Microsoft és a Meta is követte.
Az Egyesült Államokban jelenleg épülő SMR-projektek egyik legismertebb szereplője a Bill Gates által alapított TerraPower. A vállalat 2024-ben kezdte meg első wyomingi projektjének kivitelezését, és jelenleg az amerikai Nukleáris Szabályozási Bizottság engedélyére vár, amely várhatóan 2026 végéig megszületik.
Európában Franciaország 1,1 milliárd dollárt jelentett be saját SMR-tervének fejlesztésére. 2025-ben a brit kormány a a svéd törekvések kapcsán már említett repülőgépipari Rolls-Royce vállalatot választotta ki elsődleges SMR-fejlesztő partnerének, jelentős állami finanszírozással. A Rolls-Royce első kis moduláris reaktorát a walesi Anglesey szigetén található Wylfában építi meg, azon a helyszínen, ahol egy hagyományos atomerőmű terveit 2020-ban törölték.
Már a küszöbön állnak az SMR-ek versenytársai
Az SMR-ek ugyanakkor a nukleáris technológiák polgári alkalmazásának nem kizárólagos fejlesztési irányait jelölik. A magyarországi Paksi Atomerőmű fűtőelemmel való ellátásában fontos szereplővé előrelépő Westinghouse – amely a világ első kereskedelmi nyomottvizes reaktorát építette meg a pennsylvaniai Shippingportban – 2023-ban bejelentette zászlóshajó-terméke, az AP1000 kisebb változatának fejlesztését. Az új egység a BWRX-300-hoz hasonlóan 300 megawatt villamos teljesítmény leadására képes, szemben az AP1000 1200 megawattjával. A reaktort várhatóan 2027-től kínálják, egységenként körülbelül 1 milliárd dolláros áron, ami jelentősen alacsonyabb az AP1000 üzembe helyezésének becsült 6,8 milliárd dolláros költségénél.
Hollandiában a nukleáris technológiával foglalkozó startup, a Thorizon új konzorcium létrehozását jelentette be egy olvadt sóval működő SMR fejlesztésére.
A vállalat jelenleg a 100 megawattos Thorizon One olvadt sóreaktor (MSR) fejlesztésén dolgozik, amelyet a tervek szerint a 2030-as évek közepére egy kísérleti üzemben helyeznének üzembe.
Az első prototípust a meglévő atomerőművek hosszú élettartamú radioaktív hulladékának és tóriumnak a keverékével kívánják működtetni. A technológia a hosszú élettartamú hulladék jelentős részét rövidebb felezési idejű hulladékká alakítaná.
A szigorodó kibocsátáscsökkentési követelmények miatt egyre több ország értékeli újra a nukleáris energia szerepét, és olyan erőműveket keres, amelyek olcsóbbak, kisebb kockázatot jelentenek és politikailag is könnyebben elfogadhatók, mint a hagyományos atomreaktorok.
Az SMR-ek teljesítménye jellemzően nem haladja meg a 300 megawattot, ezért olcsóbban és gyorsabban építhetők meg, mint a nagy atomerőművi blokkok, amelyek rendszerint 1000 megawatt körüli teljesítményűek és jelentős területet igényelnek. A kis reaktorok iránti érdeklődést elsősorban a beruházási költségek csökkentésének igénye, valamint a nagy villamosenergia-hálózatoktól távoli térségek energiaellátása hajtja.
Az olvadt sóreaktorok (MSR-ek) olyan radioaktív oldattal működnek, amelyben a hasadóanyag-izotópok folyékony sóval keverednek. Bár uránnal is üzemeltethetők, optimális működésükhöz a tisztábbnak, biztonságosabbnak és nagyobb mennyiségben rendelkezésre állónak tartott tórium használata előnyösebb.
