Az unión belül alapanyagokat várnak tőlünk

A magyar agrár- és élelmiszerexport legfontosabb felvevőpiaca az Európai Unió (EU), ahová a teljes kivitel 85 százaléka irányul. A maradék 15 százalékon belül is az európai térség országai a meghatározók, hiszen az összes exportunk 8 százaléka az unión kívüli európai országokba, illetve a szovjet utódállamokba – közülük is elsősorban Oroszországba és Ukrajnába – kerül. Az AKI tanulmánya hangsúlyozza, hogy ezek a számok ugyan 2015-re vonatkoznak, de alapvetően az azt megelőző időszakra is érvényesek. Ezek szerint az Európán kívüli országokba – leszámítva az ázsiai szovjet utódállamokat – az agrár- és élelmiszerexport csupán 7 százaléka megy.

A kutatók szerint ez a piacszerkezet az egyik oka annak, hogy a magyar élelmiszer-gazdasági export ilyen egyoldalú. A kivitel másik fő jellemzője ugyanis, hogy a magyar exportban az EU-átlagnál jóval kisebb arányban találhatunk feldolgozott termékeket. Ez pedig jelentős akadálya annak, hogy újabb piacokat találjanak a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek.

Az alacsonyabb árú, feldolgozatlan termékeket ugyanis jóval kisebb távolságokra lehet gazdaságosan szállítani, mint a magasabb hozzáadott értékű, feldolgozott termékeket. Ez a termékszerkezet növeli a piaci kiszolgáltatottságot is, hiszen az ilyen termékek könnyen beszerezhetők más szállítóktól is, így egy-egy piaci változás miatt a szállítójuk is könnyen lecserélhető.

Az AKI munkatársai a kutatásban csaknem 200 országot vizsgáltak, és megállapították, hogy a mezőgazdasági alapanyagok esetében a távolságnak fontosabb szerepe van a kereskedelemben, mint a feldolgozott termékeknél. A távolság 1 százalékos növekedése az alapanyagok kereskedelmét bármilyen szintről 2,3 százalékkal veti vissza, míg a magasan feldolgozott termékeknél csupán 1,8 százalékkal.

Bármekkora ugyanakkor a feldolgozottsági szint, a külkereskedelem korlátozásában a legnagyobb szerepet a vámok és a nem vám jellegű akadályok játsszák. A legmagasabb szinten feldolgozott termékeknél a vámok és egyéb korlátozó eszközök mértékének 1 százalékos csökkentése a külkereskedelmi forgalom 5 százalékos bővülését hozza. Az elsődlegesen feldolgozott termékek esetén ugyanekkor 4,6, alapanyagoknál pedig 6 százalékos a növekedés. Ezek alapján látszik, hogy a vámok és nem vám jellegű akadályok az alapanyagok kereskedelmében jelentik a legnagyobb korlátot. Az AKI kutatói azt is megállapították, hogy az importőr országok GDP-je némileg erősebben hat a másodlagos feldolgozottságú termékek exportjára, mint az alapanyagokéra vagy az elsődlegesen feldolgozott termékekére.

Ennek megfelelően a Magyarország legfontosabb célpiacának számító EU a jövőben is megőrzi ezt a státuszát, hiszen ezen a térségen belül nincsenek vámok, és a legtöbb kereskedelmi akadályt is felszámolták. Az unióba irányuló magyar exportban ugyanakkor dominálnak a mezőgazdasági alapanyagok és az elsődleges feldolgozottságú termékek. Ez kedvezőtlen, de adottságként kell kezelnünk, mivel erre van igény – áll a tanulmányban.

Az EU-n kívüli európai országok ugyancsak fontos piacnak számítanak, itt elsősorban a balkáni országok felé várható bővülés, mivel ezek az országok az uniós előcsatlakozási folyamat keretében egyre nyitottabbakká válnak az EU beszállítói felé. Szintén ígéretes piac volt Oroszország és a szovjet utódállamok, ám az ukrán–orosz konfliktus kiéleződése és az annak nyomán bevezetett uniós szankciók jelenleg és még bizonytalan ideig korlátozzák a magyar agrár-élelmiszer gazdaság exportlehetőségeit.

A Közel- és Távol-Keletet az AKI tanulmánya is ígéretes célpiacnak tartja. A közel-keleti országoknál a bővülő fizetőképes kereslet és a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas környezet jelent szívóerőt a magyar áruk számára, a térségben előforduló fegyveres konfliktusok viszont kedvezőtlen hatással lehetnek a kereskedelemre. A jelentős távol-keleti felvevő országoknak számító Japán és Dél-Korea közös jellemzője, hogy erősen védik belső piacaikat. A kutatók megállapításai között szerepel az is, hogy a kereskedelem növelését leginkább szabadkereskedelmi egyezmények megkötésével lehet elérni. Így az EU és Dél-Korea között megkötött ilyen megállapodás, illetve a Japánnal tárgyalt hasonló egyezmény jelentősen bővítheti az uniós, így a magyar exportőrök lehetőségeit is.

Az említetteken túli régiók a magyar agrár- és élelmiszeripari export számára elenyésző jelentőségűek, hiszen a teljes kivitel mindössze 1,4 százaléka jutott összesen Afrikába, Észak- és Dél-Amerikába, Dél-Ázsiába, valamint Ausztráliába és Óceániába. A tanulmány szerzői szerint az amerikai térség a leginkább kiaknázatlan célpiac a magyar élelmiszer-gazdasági export számára. Itt az jelenthet kockázatot, hogy Észak- és Dél-Amerika egyaránt versenyképes agrártermelőnek és -exportőrnek számít, ebben a térségben alapanyagokkal és elsődlegesen feldolgozott mezőgazdasági termékekkel nem rúghatunk labdába.