BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Lakásfelújításban topon a gyerekesek

Több mint 1,2 millióan élnek vályogházakban Magyarországon, zömmel a falvakban, miközben a teljes lakásállomány 95 százaléka ma már összkomfortos és komfortos.

A kisgyerekes háztartásokban átlag feletti a lakásfelújítási aktivitás, népszerű a klíma beszerelése, a fűtés korszerűsítése és leginkább az újabb helyiség kialakítása, vagyis a bővítés – derül ki a KSH lakáskörülményeket vizsgáló kutatásából. A 2011–2016 közötti időszakra fókuszáló mikrocenzus szerint az időszak végén 4 millió 405 ezer lakásból állt a hazai állomány, ebből 2016-ban 3 millió 854 ezer volt lakott, ami az ötéves periódusban az üresek arányának 11-ről 12 százalékra növekedését tükrözi, és azt, hogy mindössze 15 ezerrel nőtt a lakások száma. Megjegyzendő: a mikrocenzus 2016-ban zárult, amikor a CSOK-ot már bejelentették, de a mostanra kiteljesedett lakásépítési boom még legfeljebb a tervezőasztalokon látszott.

Tavaly egyetlen év alatt épült annyi lakás, mint amennyivel 2011–2016 között gyarapodott a hazai lakóingatlan-állomány. A magyarországi lakásállomány körülbelül 30 százaléka még 1960 előtti, a régi építésűek zöme mára rendkívül elavult. A főváros lakásállományában kiugróan magas, csaknem 30 százalékos arányú az iparosított technológiával panelből és betonból épülteké, mivel a nagy lakótelep-építések Budapestre és a nagyvárosokra koncentrálódtak. A népesség 17 százaléka házgyári, 13 százaléka pedig vályoglakásokban él. A panellakásokban meglepően nagy, csaknem kétharmados az érettségivel vagy ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkező lakók aránya, ami 10 százalékponttal haladta meg az átlagot, az ott élők 44 százaléka 30–59 év közötti. A vályogházak 1,2 milliós lakónépességének viszont 46 százaléka legfeljebb nyolc általános iskolai osztályt végzett, 27 százaléka érettségi nélküli szakmai oklevelet szerzett tanulmányai során. Vályogfalazatú házak zömmel a kisebb településeken vannak, 70 százalékban 1960 előtt épült, több mint felerészben egyszobás, többnyire helyiségenkénti fűtéssel rendelkező ingatlanokról van szó, amelyek tizedében még mindig nincs se fürdőszoba, se vízöblítéses WC.

A karbantartási és felújítási aktivitást is vizsgáló kutatás szerint a lakók 83 százaléka olyan lakásban élt, ahol 2006–2016 között legalább a belső falakat lefestették, 45 százalékuk otthonában burkolatot, 39 százalékuknál pedig nyílászárót cseréltek. A legnagyobb arányban a 14 éven aluli gyermeket nevelők, a legkisebb arányban a 70 év felettiek költöttek otthonuk karbantartására és korszerűsítésére. Igazán markánsan a háztartás típusa szerint szór a felújítási kedv mértéke: a legnagyobb arányban a házaspárok és az élettársi kapcsolatban élők, legkisebb mértékben az egyedülállók és a gyermeküket egyedül nevelő szülők újíttatták fel lakásukat. A vizsgált időszakban 10 százalékkal nőtt a csatornázott lakások aránya, és 99 százalékos lett a vezetékes vízzel ellátottaké.

Gázzal fűtötték a lakott ingatlanok 61,9 százalékát, 38,1 százalékukat fával, 2,9 százalékos volt a szénnel és 2 százalékos a villannyal fűtöttek aránya 2016-ban. A napenergia, a geotermikus energia és egyéb megújuló energiaforrások aránya a fűtőanyagok között még csupán 0,1 százalék körüli volt. Az évezred elejéhez képest 51,7 százalékról 66,3 százalékra nőtt az összkomfortos és 10 százalék alá csökkent a komfort nélküli lakások aránya, így összességében 95 százalékra nőtt az összkomfortos és komfortos ingatlanoké, miközben 78-ról 82 négyzetméterre nőtt a lakóingatlanok átlagos alapterülete.

A nem lakott lakások aránya egyedül Budapesten csökkent, a kisebb városokban és a falvakban viszont 2 százalékpontot meghaladó mértékben növekedett. Az országban 454 ezer lakás állt ténylegesen üresen, 67 ezret idényjelleggel vagy másodlagos lakásként, míg 28 ezer lakást más célra, például irodaként, orvosi rendelőként, műhelyként használtak.

Országos átlagban száz lakásra 249 lakó jutott, Budapesten mindössze 215, itt a legkisebb a laksűrűségi mutató, mert a lakások 40 százalékát egyedül lakták. Országosan 30 százalékról 28-ra csökkent az egyszemélyes háztartások aránya. A legmagasabb laksűrűségi értéket Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mérték, ahol száz lakásra 282 lakó jutott, és 5,5 százalékra nőtt a hat vagy annál több személy által lakott ingatlanok aránya. A bérlők aránya 6,9 százalékról 8 százalékra nőtt öt éven belül.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.