A kisgyerekes háztartásokban átlag feletti a lakásfelújítási aktivitás, népszerű a klíma beszerelése, a fűtés korszerűsítése és leginkább az újabb helyiség kialakítása, vagyis a bővítés – derül ki a KSH lakáskörülményeket vizsgáló kutatásából.
A 2011–2016 közötti időszakra fókuszáló mikrocenzus szerint az időszak végén 4 millió 405 ezer lakásból állt a hazai állomány, ebből 2016-ban 3 millió 854 ezer volt lakott, ami az ötéves periódusban az üresek arányának 11-ről 12 százalékra növekedését tükrözi, és azt, hogy mindössze 15 ezerrel nőtt a lakások száma.
Megjegyzendő: a mikrocenzus 2016-ban zárult, amikor a CSOK-ot már bejelentették, de a mostanra kiteljesedett lakásépítési boom még legfeljebb a tervezőasztalokon látszott.
Forrás: Shutterstock
Tavaly egyetlen év alatt épült annyi lakás, mint amennyivel 2011–2016 között gyarapodott a hazai lakóingatlan-állomány.
A magyarországi lakásállomány körülbelül 30 százaléka még 1960 előtti, a régi építésűek zöme mára rendkívül elavult.
A főváros lakásállományában kiugróan magas, csaknem 30 százalékos arányú az iparosított technológiával panelből és betonból épülteké, mivel a nagy lakótelep-építések Budapestre és a nagyvárosokra koncentrálódtak. A népesség 17 százaléka házgyári, 13 százaléka pedig vályoglakásokban él.
A panellakásokban meglepően nagy, csaknem kétharmados az érettségivel vagy ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkező lakók aránya, ami 10 százalékponttal haladta meg az átlagot, az ott élők 44 százaléka 30–59 év közötti.
A vályogházak 1,2 milliós lakónépességének viszont 46 százaléka legfeljebb nyolc általános iskolai osztályt végzett, 27 százaléka érettségi nélküli szakmai oklevelet szerzett tanulmányai során. Vályogfalazatú házak zömmel a kisebb településeken vannak, 70 százalékban 1960 előtt épült, több mint felerészben egyszobás, többnyire helyiségenkénti fűtéssel rendelkező ingatlanokról van szó, amelyek tizedében még mindig nincs se fürdőszoba, se vízöblítéses WC.
A karbantartási és felújítási aktivitást is vizsgáló kutatás szerint a lakók 83 százaléka olyan lakásban élt, ahol 2006–2016 között legalább a belső falakat lefestették, 45 százalékuk otthonában burkolatot, 39 százalékuknál pedig nyílászárót cseréltek. A legnagyobb arányban a 14 éven aluli gyermeket nevelők, a legkisebb arányban a 70 év felettiek költöttek otthonuk karbantartására és korszerűsítésére. Igazán markánsan a háztartás típusa szerint szór a felújítási kedv mértéke: a legnagyobb arányban a házaspárok és az élettársi kapcsolatban élők, legkisebb mértékben az egyedülállók és a gyermeküket egyedül nevelő szülők újíttatták fel lakásukat. A vizsgált időszakban 10 százalékkal nőtt a csatornázott lakások aránya, és 99 százalékos lett a vezetékes vízzel ellátottaké.
A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható
