Az önvezetést egy hatos skálán osztályozzák

Az autóipari szereplők egy nullától ötös szintig tartó hatfokozatú skálán határozzák meg az önvezető közlekedés különböző lépcsőit. A legalsó szinten semmilyen automatizáltság sincs az autóban. Az első szinten a kormányzást vagy a fékezést, illetve a gyorsítást veheti át valamilyen asszisztensrendszer. Ilyen például, ha van tempomat az autóban, vagy ha van sávtartó asszisztens. Ezt hívják támogatott autóvezetésnek, és ebben az esetben mindenért a sofőr a felelős. A kettes szinten már a kétféle rendszer együtt működik, azaz a kormányzásba és a sebességbe is be tud avatkozni a technológia. Jelenleg ez a legmagasabb szint, amelyet közúton is lehet használni. Ebben a – részben automatizált – módban vannak olyan kocsik, amelyekben a sávtartó asszisztens a felfestések között tartja az autót, ezzel párhuzamosan pedig a távolságkövető tempomat is dolgozik, amely egy dugóban a leállást, majd az újraindulást is elvégzi a sofőr helyett, akinek mindössze annyi a dolga, hogy felügyelje a rendszer működését. Balesetkor viszont ő a felelős, így vészhelyzeteknél azonnal közbe kell avatkoznia.

A következő, hármas szinten már feltételesen automatizált a vezetés. Itt a járművezető rendszer irányít, de a sofőr szükség esetén még átveszi a vezetést. A technológia ráadásul azt feltételezi, hogy a sofőr megfelelően reagál. Ebben a szakaszban a környezetet is az autó figyeli már. Az első ilyen kocsik vélhetőleg autópályán közlekedhetnek majd először önállóan. A negyedik szintnél, a magas automatizáltságnál akkor is beavatkozik a jármű, ha szerinte a sofőr nem megfelelően reagál egy adott szituációra.

A csúcs az ötös szint, ahol már teljes az automatizáltság. A jármű nemcsak hogy minden körülményben képes a vezetésre, de már ember sem kell az irányításához. Az ilyen autókba kormány sem kell, így a formatervezésben is teljesen új megoldásokra nyílik majd lehetőség.