Kicsi, de minőségi az import

Szerényen, de évek óta csökken a hazai energiamérlegben a szén és a széntermékek együttes szerepe. Míg 2014-ben az elsődleges energiafelhasználásra 92,4 petajoule-nyi szén jutott, addig tavaly már csak 90 petajoule a Magyar Közmű-szabályozási és Energetikai Hivatal (MEKH) előzetes adatai szerint.

Eközben esett a hazai termelés is, mégpedig 66,5-ről 47,6 petajoule-ra, ami egyúttal kisebb bányajáradék-befizetéssel is járt.

Tavaly a hazai lignittermelés után 687,4 millió forintnyi járadékfizetési kötelezettséget vallottak be a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatnál (MBFSZ), a többi szén után pedig szerény 525 ezer forintot, igaz, ez utóbbi adat növekedést takar.

A két, együttesen is jóval 700 millió forint alatti tétel nagyjából akkora, amekkora a homokbányászat után érkezik ezen a címen a költségvetésbe, és a fele annak, amennyi a kő- és kavicsbányászat után. A fő befizetők persze a szénhidrogén-termelők, velük tavaly a teljes hazai bányászat 47,3 milliárd forint jövedéki adót mutatott fel, 14,9 milliárddal többet, mint egy évvel korábban. A szén termelési és a felhasználási adatainak összevetéséből is látszik, hogy az importnak viszont nőnie kellett. Nőtt is:

44,5 petajoule-ról 52,2-re, bár a 2018-as adat éppen szerény csökkenést mutat. Ám miközben a hazai termelés meghatározó részben lignitbányászatot takart, a behozatalban a nagyobb hőértékű szenek domináltak. Igaz, érkezett némi lignit is. Az utóbbira vonatkozó számokat a hivatal tonnában adta meg.

A teljes cikk a pénteki Világgazdaságban olvasható