Valamivel több, mint hétezren tanulnak építőipari szakmát a különböző hazai képzőintézményekben. Ebben a nappali iskolarendszerben és a felnőttképzésben részt vevő tanulók is benne vannak. A létszám rendkívül szerény az évente 30 százalék fölött bővülő építőipar munkaerőigényéhez képest.
Vannak nehéz és még nehezebb, sőt már-már reménytelen helyzetben lévő alágazatok, szakmák. Az Épületszigetelők, Tetőfedők, Bádogosok és Ácsok Magyarországi Szövetsége legutóbb nyáron kongatta meg a vészharangot, jelezve, hogy legalább négyszáz tetőfedőre lenne szükség, miközben a felnőttképzésben részt vevőkkel együtt is a szükséges létszám alig negyedére számíthatnak majd.
Valójában azonban még ennyire sem, hiszen a magyarországit jócskán felülmúló nyugat-európai bérek és a különböző okokból a pályát elhagyók tovább apasztják a potenciális keretet. A különböző építőipari szakmai szövetségek egybehangzó véleménye, hogy a képzési rendszert a felvevőpiac, vagyis a majdani munkáltató vállalatok és vállalkozások aktív részvétele nélkül nem lehet megújítani.
A KÉSZ Kft. kecskeméti új tanműhelyének minapi átadása is jelzi, hogy a nagyvállalatok részéről is van hajlandóság a változtatásra.
A számok mindenesetre beszédesek. Az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetségétől kapott adatok szerint a nappali képzésben részt vevő 5,2 ezer és a felnőttképzésben nyilvántartott 1,9 ezer tanuló szakmánként és területenként is igen egyenlőtlenül oszlik el. A képzésben részt vevők több mint 70 százaléka öt szakmát tanul. A festő-mázoló-, tapétázó-, kőműves-, hidegburkoló- és burkolószakma mellett a magasépítő technikusi és az ácsszakma a népszerű.
A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatják
