Nagy valószínűséggel a kelet-közép-európai olajcégek egyike sem kerüli el a tetemes eredménycsökkenést az idén. A görög Motor Oil EBITDA-ja harmadára, a török Tuprasé pedig ötödére zsugorodhat a 2018-as bázishoz viszonyítva. A jól diverzifikált portfólióval rendelkező cégek – a PKN Orlen, az OMV és a Mol – eredményességét kevésbé viseli meg a mostani helyzet, ám még nekik is a tavalyelőtti eredményük harmadáról kell lemondaniuk – derül ki a Wood & Company elemzéséből.
A teljesítmény nagyarányú visszaesése mellett tetemes adósságállományt is görgető török és görög társaságoknak egyáltalán nem lesz lehetőségük osztalékfizetésre a 2020-as eredmény után, a térség hat másik meghatározó vállalatának az osztalékhozama pedig 1,2 százalékra zsugorodhat.
A brókercég a kőolaj iránti kereslet minden korábbit felülmúló visszaesése miatt
az idén 35 dolláros hordónkénti olajárra számít.
A nyomott nyersanyagár alapesetben kedvezne a finomítói marzsoknak, de most, hogy összeomlott a kereslet, más a helyzet.
A térség olajcégeinek várhatóan hordónként 6 dolláros marzzsal kell beérniük a tavalyi 8,4 dollár helyett,
a petrolkémiai haszonkulcs viszont a finomítóinál kedvezőbben alakulhat.
A bizonytalan piaci környezetben a jól diverzifikált vállalatok kisebb kockázatoknak vannak kitéve. Ebből a szempontból a Molnak és a lengyel PKN-nek áll a zászló, mivel egyetlen üzletáguk EBITDA-hozzájárulása sem haladja meg az 50 százalékot. Bár a Mol upstreambeli EBITDA-ja az azeri ACG-mező konszolidálása ellenére is 36 százalékkal zsugorodhat idén az alacsony olaj- és gázárak miatt, kiegyensúlyozott üzleti modellje ellenállóbbá teszi szektortársainál. A kereslet visszaépülésével ugyanis a kiskereskedelmi és a kiterjedt petrolkémiai üzletága egyaránt profitálhat a nyomott nyersanyagárakból.
A teljes cikket a Világgazdaság csütörtöki számában olvashatja!