Lássuk, mit tud az elektromos Mazda!

A japánok tisztában vannak vele, hogy az akkumulátortechnológia ma még nincs összhangban az átlagos vásárlói igényekkel, ezért az MX-30-ast egy kis kapacitású akkumulátorral szerelték fel, amely a városban megtehető rövid távokhoz elegendő energiát képes tárolni, ezzel együtt kisebb a tömege, és rövidebb töltési időt garantál. Ehhez nem volt szükség praktikus utastérre, viszont a magas ára miatt fel kell mutatnia valami vonzót a hasonlóan drága riválisokkal szemben. Ebben a szellemben dolgoztak az MX-30-ason, amely vegyíti az MX-5-ös szellemiségét a CX-30-as méreteivel. A belül elrejtett kilinccsel kinyitható ajtón át egy nehézkesen megközelíthető hátsó üléssorba jutunk, ahova a passzentos nyíláson át még be is kell hajtogatni magunkat. Átlagos testalkatú felnőttek ugyan jól elférnek, ám a vaskos oszlopok miatt a csak repülőgépekről ismerős méretű ablakokon át lehet kinézni, a fejtér korlátozott, és az üléstámla is egy fokkal meredekebb, mint ami hosszú távon kényelmes lenne. Cserében megfelelő méretű a lábtér, és mindkét kezünknek jut kényelmes könyöklő. Kijutni sem egyszerű, bár egy kis nyújtózás árán el lehet érni az első kilincset, szűk parkolóhelyeken azért szükségünk lesz egy segítő kézre, ha meg akarjuk őrizni a fényezés épségét. Ez a szekrényajtós megoldás még mindig kényelmesebb, mintha csak az első ajtókon át lehetne hátramászni, de a szerkezet felépítése miatt hátrányokkal is jár. Az egyik a már említett korlátozott kilátás, ez sajnos az első ülésben ülve is nehézkesebbé teszi a manőverezést. Ennek ellenére az utastér kifejezetten hangulatos, úgy passzol, mint egy méretre készített ruha, és olyan jól is érzi benne magát az ember. Ülései puhák, de van tartásuk, a vezetési pozíció ideális, a kormány igazi műremek, van a fejünk felett klasszikus tolótető, és ami felteszi a pontot az i-re, az a kanapékról ismerős szürke kárpitozás fehér bőrszegéllyel, amely nagyon jól mutat a több helyen is megtalálható parafa betétekkel együtt. Ismét egy csokor ellentmondásos megoldás, hiszen otthonos környezetet kapunk, a használat során azonban meggyűlik majd a bajunk a tisztán tartásával. A berendezés döntő része más Mazdákból ismerős, öröm nézni a félig analóg, félig digitális műszeregységet, és jó látni, hogy bár a kifogástalan klímakonzolt egy érintőképernyőre cserélték, meghagyták a fizikai szabályozás lehetőségét is.

Motorját előre építették be, így az első kerekeket hajtja, 143 lóerős teljesítménye és azonnal elérhető, 265 newtonméter nyomatéka annak ellenére elég, hogy a 310 kilós akkumulátorral és a szabványosan 75 kilós sofőrrel együtt több mint 1,7 tonnát nyom. A 9,7 másodperces gyorsulása nem passzíroz az ülésbe, de ez nem hiányzik, többet ér, hogy nem hirtelen, hanem természetesen épül fel a teljesítmény, akárcsak egy benzinmotoros autóban. Kormányzása kissé szintetikus, mégis élénk, futóműve feszes, mégsem kényelmetlen, a fékerőt néhány kilométer után jól adagolja majd a lábunk. Az energia-visszatáplálás miatt a motorfékhatás is jelen van, az intenzitását a kormányon a váltófülekkel szabályozhatjuk. Menettulajdonságai nemcsak a városban, de a nagyobb tempójú útszakaszokon is ideálisak, racionális hangolásának köszönhetően a 19,0 kilowattóra per 100 kilométeres gyári fogyasztási érték is megközelíthető.

A küldetés sikerrel járt, villanyautó létére is élmény autózni az MX-30-assal, még a halkabb benzinmotorok duruzsolását imitáló hangra sem lenne hozzá szükség. Kár, hogy nem jutunk messzire, pedig a komfortszintje és a méretei alapján utazáshoz is jó társ lenne, de a WLTP-ciklus szerint 200 kilométeres hatótávval csak második autóként számíthatunk rá.

Egyenáramú töltővel 36 perc alatt feltölthető 20-ról 80 százalékra