Fél évszázad után bezárt a legendás balatoni üzem: a Martinit is innen vitték külföldre – utcára kerülnek a dolgozók, nem tudták lekövetni a változásokat
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságTöbb mint fél évszázad után június 30-án bezárt a BB balatonboglári borgazdasága és feldolgozóüzeme.
A szőlőfeldolgozás azonban nem szűnik meg: a borvidék egy másik telephelyén folytatódik, és a BB márka termékei is az üzletek polcain maradnak.
A döntést az alapanyag-ellátás hosszú távú átalakulásával és az üzem kihasználtságának fokozatos csökkenésével indokolta a vállalat.
Az 1970-es években épült, jelentős kapacitású feldolgozó működtetése mára gazdaságtalanná vált. A bezárás 26 munkavállalót érint.
A balatonboglári üzem története messze túlmutat a borkészítésen. Az egykor a Balatonboglári Állami Gazdasághoz, később pedig a BB-hez tartozó italkombinátban bort, pezsgőt és üdítőt is gyártottak, sőt egy időben az olasz Martini vermutot is itt palackozták.
Balatonbogláron készült a magyar Martini
A Martini az 1960-as években jelent meg Magyarországon. Az importált italból azonban nem lehetett korlátlan mennyiséget behozni, mivel az olasz gyártónak nyugati devizában kellett fizetni, abból pedig a szocialista Magyarországnak kevés állt rendelkezésére.
Megoldásként 1978-ban megkezdődött a vermut hazai palackozása a Balatonboglári Állami Gazdaságban.
A Gasztrorégész beszámolója szerint a Martini és a Balatonboglári Állami Gazdaság együttműködése olyan sikeresnek bizonyult, hogy 1982-ben új alapokra helyezték a vermut magyarországi gyártását.
Az olasz vállalat megfelelőnek találta boglári borászat technológiai színvonalát és az ott készülő borok minőségét, ezért hozzájárultak ahhoz, hogy a hazai forgalomba kerülő Martini már magyar alapborból készüljön.
Az új konstrukció szerint Balatonbogláron állították elő a vermut alapjául szolgáló bort, míg az olasz fél biztosította a macerátumot, vagyis a Martini jellegzetes ízét adó, mintegy 150 év alatt kialakított és szigorúan őrzött fűszerkeveréket.
A megállapodás gazdasági szempontból is rendkívül előnyös volt. Korábban a Délker Vállalat évente mintegy 200 ezer palack kész Martinit importált, amelyért teljes egészében nyugati devizával kellett fizetnie. A boglári gyártás elindításával azonban ugyanakkora devizakiadás mellett már egymillió palack kerülhetett forgalomba, mivel külföldről csak a különleges fűszerkeveréket kellett beszerezni.
Az együttműködéssel mindkét fél jól járt. Magyarország jelentősen növelhette a Martini kínálatát anélkül, hogy emelkedett volna a devizaigény, az olasz cég nyeresége pedig nem csökkent, miközben terméke a korábbinál jóval szélesebb körben vált elérhetővé.
Egyre nagyobb nyomás alatt a borászatok
A balatonboglári üzem bezárása egy olyan időszakban történt, amikor a magyar borágazat szereplői egyre több nehézséggel szembesülnek. Különösen sérülékenyek azok a kisebb, évente 15–30 ezer palackot előállító családi borászatok, amelyeket nem hobbiként, hanem piaci alapon működő vállalkozásként hoztak létre.
A borfogyasztás évek óta csökken. A fiatalabb generációk körében mérséklődött a bor iránti kereslet,
miközben az idősebb vásárlók gyakran egészségügyi megfontolásokból fogyasztanak kevesebb alkoholt. Ezzel párhuzamosan emelkednek a termelési költségek, és a korábban jelentős segítséget nyújtó pályázati források sem helyettesíthetik tartósan a piaci bevételeket.
Sok családi vállalkozásnál a generációváltás is megoldatlan: nincs olyan utód, aki továbbvinné a borászatot. A tulajdonosok emiatt nehezen tudják értékesíteni vagy más formában hasznosítani az évtizedek alatt felépített gazdaságot.
A gondokat tovább súlyosbítja a szőlő aranyszínű sárgaságának terjedése. A betegség jelentős károkat okozhat az ültetvényekben, miközben növeli a védekezés költségeit és a termelés kockázatait.
Magyarországon becslések szerint 300–400 olyan borászat működik, amely már túlmutat a hobbiszinten, de még nem sorolható a nagyüzemek közé.
Ezeknek a vállalkozásoknak a következő években egyszerre kell alkalmazkodniuk a fogyasztási szokások változásához, a növekvő költségekhez, a növény-egészségügyi veszélyekhez és a generációváltás nehézségeihez.
