Tavaly ősszel Franciaország vezetésével tíz uniós állam kérte az Európai Bizottságot, hogy ismerje el zöldenergiaként az atomenergiát, valamint támogassa a nukleáris létesítmények építését. Némi meglepetésre Horvátország is e tíz ország között volt. Adriai szomszédunk egyik legfőbb szövetségese éppen Párizs, az egyetlen atomhatalmának vezetőjét, Emmanuel Macront tavaly novemberi zágrábi látogatására elkísérték a francia nukleáris ipar vezetői, akik a Horvát Villamos Művek (HEP) igazgatótanácsában is megfordultak.
Jelenleg Horvátország éves villanyáramszükséglete 18 terrawattóra, ám ennek csupán a kétharmadát tudják otthon előállítani, a többit a nemzetközi piac áringadozásainak megfelelően többnyire drágán vásárolják külföldről
– magyarázzák a hazai szakemberek. A világpiacról beszerzett áramtól való függés kiiktatása hosszú ideje stratégiai célja az országnak, ám az energetikai fejlesztések képtelenek tartani a versenyt a folyamatosan növekvő áramigénnyel. Éppen ezért logikus lépés lenne a nukleáris szektor fejlesztése, jelenleg ugyanis a horvát energiamixben alig 15 százalék az atomenergia.
Horvát–szlovén együttműködés
Nem éppen köztudott, hogy Horvátországnak van egy atomerőműve, amelyet közösen üzemeltet Szlovéniával, a szomszédos ország területén, Zágrábtól alig pár kilométerre. Ez a Krško erőmű, amely még a jugoszláv időkben épült, és a délszláv állam szétesése után a két utódállam fele-fele arányban részesül a létesítményből. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az egy darab 696 megawattos Westinghouse blokkot a szakemberek közösen működtetik, felügyelik, az áramot pedig fele-fele arányban használja fel a két ország.
A várható fejlesztések is itt kezdődnének. Erről a horvát gazdasági miniszter, Tomislav Ćorić beszélt néhány napja egy hírműsorban. A tárcavezető szerint mivel az erőmű a szomszédos ország területén van, a szükséges előkészületek is a szlovén felet terhelik, de folynak egyeztetések az ügyben. Amint meglesznek az első hivatalos ajánlatok, Zágráb készen áll beszállni a projektbe.
A pénz jelentős részét EU-s forrásokból szeretnék fedezni, ám a Jutarnji list lap úgy tudja, hogy egy francia tervezésű blokk megépítésének a költsége öt-hatmilliárd euró.
Az újság birtokába jutott információk szerint a Krško második blokkjában egy 1200 megawattos, ATMEA–1 típusú reaktor kapna helyet, amelyet tíz esztendő üzembe helyezni, de ezt követően leg-alább hatvan évig ellátná energiával Zágrábot és Szlovénia határ menti vidékeit.
Isztria vagy Szlavónia?
A horvát sajtóban egyéb erőműhelyszínek is szóba kerültek. Az egyik az Isztria megyében található Plomin település, ahol hamarosan bezárják az ország utolsó szénerőművét. Ez a hely azért is tökéletes, mert a félszigeten már rendelkezésre áll egy komoly elektromos infrastruktúra, és ez jelentősen csökkentené az építkezés költségeit. A másik potenciális helyszín a kelet-horvátországi Erdőd (Erdut) és Almás (Aljmaš) térsége. A szóban forgó terület a Duna és a Dráva összefolyásánál található, és földrajzi, geológiai szempontból a legideálisabb. A két nagy folyó a hűtéshez elegendő vízmennyiséget biztosítana, és a tektonikai mérések szerint a környék földrengéstani szempontból az egyik legbiztonságosabb hely Európában. Eredetileg ide szánták a Krškónál 1981-ben felállított reaktort is. A hely 2014-ben az oroszok érdeklődését is felkeltette, a Roszatom szintén végzett méréseket a környéken és tárgyalt Zágrábbal egy esetleges erőműépítésről, ám nem született megállapodás.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!
