A zöldhidrogénpiac értéke az előrejelzések szerint 2030-ra globálisan elérheti az 500 milliárd eurót – derül ki a Roland Berger tanácsadócég legfrissebb kutatásából, amelyből az is kiolvasható, hogy Európa kiváló pozícióban van ahhoz, hogy ennek a mennyiségnek akár a 40 százalékát is megragadja.

Symbol,Of,Hydrogen,H2,From,Grass,And,Green,Planet,Earth Symbol of Hydrogen H2 from grass and green planet Earth from moss
Fotó: Shutterstock

A megújuló energiával előállított nyersanyag minden olyan ágazatban egyre keresettebb, ahol magas a szén-dioxid-kibocsátás, így például a vegyiparban, az acélgyártásban, a légi közlekedésben és a hajózásban használt szintetikus üzemanyagok előállításához is kulcsfontosságú. Napjainkban egyre több vállalat gondolja úgy, hogy a zöldhidrogén lehet a megoldás a klímasemleges működés eléréséhez.

A kutatásban szereplő becslések alapján a zöldhidrogén előállítása az előttünk álló években jelentősen bővül, 2030-ra csaknem 500 milliárd eurós globális értéket prognosztizálnak.

A zöldhidrogén fejlődése két szakaszban történhet. Kezdetben a szabályozási ösztönzők hajtják a növekedést, 2030 után pedig az ágazat várhatóan önfenntartó lesz

– ismertette Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi partnere.

Európa robusztus ipari infrastruktúrája biztosítja a tiszta hidrogén iránti állandó keresletet, így a kontinens kulcsfontosságú termelési csomóponttá válik, mindeközben továbbra is jelentős importra lesz szükség

– tette hozzá a szakértő.

A felmérés eredményei alapján a megtermelt érték két terület között oszlik meg.

A zöldhidrogén előállítására szolgáló infrastruktúra 2030-ra eléri a 120 milliárd eurós volument, a megújuló villamosenergia előállítása pedig további 371 milliárdos értéket teremt.

Ennek a volumennek a 40 százalékát Európa termelheti ki. Az EU ugyanis ambiciózus célokat tűzött ki a zöldhidrogénnel kapcsolatban. Különböző méretű klaszterek alakulnak ki szerte a kontinensen, a termelőüzemek olyan régiókban épülnek, ahol már jelenleg is van nap- vagy szélenergia-hozzáférés.

Azonban, mivel aránylag új iparágról van szó, a zöldhidrogén-projektek értéklánca még nem strukturálódott egyértelműen, a piaci szereplők egyelőre keresik a konkrét szerepüket.

A piacon jelenleg három üzleti megközelítés jellemző. Európában a projektfejlesztők, a technológiai szolgáltatók, valamint a mérnöki, beszerzési és kivitelezési vállalatok különálló egységekként működnek. Az Egyesült Államokban működő vállalatok a technológia és az erőműépítés kombinált megközelítését követik. Az ázsiai cégek pedig általában egy olyan modellt választanak, amelyben diverzifikált vállalatcsoportok fedik le az értéklánc minden szerepét.

Méretkategória alapján a zöldhidrogénprojekteket három kategóriába lehet sorolni:

  • Az első csoportba a zöldhidrogén költséghatékony előállítására irányuló exportorientált gigaprojektek tartoznak.
  • A másodikba a közepes méretű projektek sorolhatók, ahol a hidrogént a nagy ipari központok közelében állítják elő, közel a kereslethez.
  • A harmadikba pedig a mobilitásra és a decentralizált hő- és áramellátó rendszerekre összpontosító kis léptékű projektek sorolhatók.

A kutatás konklúziói szerint a piaci szereplők projektstruktúrái és preferenciái hasonlítanak az energiaszektor hagyományos infrastrukturális projektjeihez, azonban a hidrogéngazdaságban való boldoguláshoz új kompetenciákat kell kifejlesztenie a vállalatoknak. Ebből kifolyólag a partnerségek és az M&A-tevékenységek kiemelkedő hangsúlyt kapnak az elkövetkező években ebben az iparágban.

Messze áll még a hidrogéntermelés attól, hogy zöld legyen

Hosszú út áll még előttünk addig, hogy a hidrogén lenyomja a fosszilis energiahordozók dominanciáját, addig pedig még több, hogy nagymértékben kiváltsa őket. A hidrogén-előállítás csaknem egészének hatalmas a karbonlábnyoma, mivel az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó eljárások rendkívül költségesek. A fejlődésben sokat segíthet az atomenergia, azonban számos ellenzője akad.