Az MVM Zrt. hamarosan közzéteszi, hogy mely konzorciumok, illetve egyedi pályázók építhetik meg az MVM Tisza Erőmű Kft., illetve az MVM Mátra Energia Zrt. telephelyére tervezett, gázüzemű blokkokat. Az előbbi helyszínen két 500 megawatt, az utóbbin egy legfeljebb 650 megawatt áramtermelő kapacitású létesítményt húznának fel. A kivitelezés egyszerűbb volta miatt kézenfekvő lenne olyan nyertest kihirdetni a hat-hat versenyben maradt érdeklődő közül, amely mindkét projektre adott be ajánlatot, vagyis ugyanaz a konzorcium építkezne a Tisza mellett és a Mátrában is, ám ilyenből több is van.
Fotó: Shutterstock
A gázturbina a szűk kapacitás
A kört szűkítheti, hogy melyik pályázó kínálja jobb feltételek mellett a blokk lelkét, a gázturbinát. Ez az ár mellett a szállítási idő miatt nagyon fontos, a Világgazdaság ugyanis is úgy tudja, hogy pillanatnyilag ez a beruházás leginkább kihívásos része. Akkora a kereslet a gázturbinára, ráadásul olyan kicsi a gyártó- és karbantartó kapacitás, hogy az utóbbi időben megugrottak a szállítási idők. Piaci forrásunk szerint egyes légitársaságok járattörlései, -ritkításai mögött is az áll, hogy a korábbi csaknem a tízszeresére nőtt az az idő, amennyi után visszakapják a rendszeres karbantartásra elküldött turbináikat.
Versenyben a magyar vállalkozói körök
A megbízásért konzorciumi tagként három magyarországi vállalkozás szállt ringbe. A Market Építő Zrt. az erős magyarországi jelenléttel bíró Siemens Energy-vel és a görög Mytilineosszal fogott össze, egy másik csoportosulásban pedig a Paár Attila minősített többségi tulajdonában lévő West Hungária Bau Kft. és a Status Next Környezetvédelmi Magántőkealap által ellenőrzött Status Kpria Zrt. pályázott együtt az egyiptomi Elsewedy Electric-kel. A verseny tehát „magyar fronton” Garancsi István valamint Mészáros Lőrinc és Paár Attila üzleti köre között zajlik.
Vélhetőleg már tárgyalnak a plusz gázimportról
A három blokknak elvben együtt évi 2,59 milliárd köbméter földgázra lesz szüksége – számolható ki az egyik projekt nyilvánosan hozzáférhető adataiból. Valójában kevesebb is elég lesz, hiszen az előbbi adat folyamatos termelés és 100 százalékos kapacitáskihasználás mellett érvényes, ám abból le kell vonni a karbantartások és a javítások miatti állások, illetve a maximálisnál kisebb teljesítmény melletti üzemmenet miatt. Kétmilliárd köbméterre így is szükség lehet, talán két és félmilliárd köbméterre is. A Világgazdaság korábban a gönyűi erőmű gázigényét alapul véve 2,2 milliárd köbméterre következtetett. Lapunk az MVM-től egyelőre nem kapott választ arra, hogy honnan szerezné be ezt a gázt. Igaz, a válasz egyelőre vélhetően nem nyilvános, viszont mivel a három új blokknak évtizedeken át stabil gázforrásra lesz szüksége – ami pedig hosszú távú szerződést feltételez –, az állami energiacsoportnál nyilván tart már a beszerzés előkészítése.
Támaszkodhat az MVM – ha tud – vezetéken érkező, további mennyiségű orosz eredetű szénhidrogénre, illetve bízhat alternatív források megbízható elérésében is.
Nem tudni, hogy az erőművek majdani importigényét mennyivel csökkenti a hazai gázfelhasználás csökkenése – vélhetőleg semennyire – és a belföldi gáztermelés növekedése. Az utóbbira vonatkozóan vannak ugyan tervek, és a projekt fő felelőse éppen az MVM, mindazonáltal a terveknek még meg is kell valósulniuk.
Kell majd gázkompresszor-állomás is
A két új tiszai blokk a tervek szerint szükség esetén dízelolajjal is üzemelhet, de ez esetben az égéstermék egy bypass kéményen keresztül távozna. Az egymás mellé építendő egységekhez szükség lesz a földgáz és alternatív üzemű turbinán kívül generátorra, főtranszformátorra, hőhasznosító kazánra, gőzturbinára kondenzátorral, az említett bypass kéményre és egy gázkompresszor állomásra. Hűtési vízigényük a korábbi, négyblokkos üzeménél 40 százalékkal kisebb lenne. Üzemeltetésükhöz legfeljebb 75 fő kell majd, ami az éves karbantartás idején 100-120 főre nő.
Feltehetően képes lesz olajüzemre a mátrai egység is, de annak a paramétereiről lapunknak nincs közelebbi információja.
