Szó szerint visszaforgatta az idő kerekét a politika Libanonban – dühöng a lakosság
Vallási okokra hivatkozva március 25-én úgy döntött a libanoni kormány, hogy két nappal később mégsem állítja előre az órákat a világ túlnyomó többségével együtt, hanem erre egy hónappal később kerít majd csak sort.
A döntés gyakorlatilag az utolsó pillanatban született, alig két nappal az óraátállítás esedékessége előtt, semmiféle konzultáció és előkészítési munkálat nem előzte meg, illetve a mögöttes okokra sem derítettek fényt – egészen addig, míg egy kiszivárgott hangfelvételből ki nem derült: a döntésnek vallási okai vannak.
Az óraátállítás egy órával elnyújtaná a ramadáni böjt időtartamát, amelyet a gyakorló muszlimok napkeltétől napnyugtáig folytatnak.
A bejelentést gyakorlatilag egységes közröhej fogadta a lakosság részéről, akiknek több mint kétharmada a szegénységi küszöb alá süllyedt az elmúlt négy évben az országot érintő pénzügyi válság nyomán. Egy bejrúti utcai árus a Financial Times napilapnak úgy nyilatkozott:
A vezetőink már mindent tönkretettek ebben az országban, amit csak lehetett. Úgy tűnik, megunták a már megszokott pusztítást. és elhatározták: az időt magát vágják legközelebb haza.
Az óraátállítást övező bizonytalanságot a lakosság körében mi sem bizonyítja jobban, mint hogy adott esetben akár egymás mellett található boltosok eltérő időzónában álltak neki dolgozni az átállást követő hétfőn. A helyzet tragikomikus mivoltára a közösségi médiában terjedő vicc mutatott rá, miszerint Libanon annyira demokratikus ország, hogy még az időzónáját is mindenki magának választhatja meg.
A légitársaságok az órák előretekerése mellett tették le a voksukat, hiszen számukra elsődleges fontosságú volt a nemzetközi csatlakozásokhoz való igazodás, így a bejrúti reptér kénytelen volt két időzónát egyszerre megjeleníteni a terminálokban: a „helyi” időt, illetve a menetrend szerint átállítottat, hogy elkerülje a teljes káoszt az utasok körében.
A két állami telekommunikációs cég eközben sms-ben szólította fel a lakosságot, hogy állítsák kézi vezérlésre a telefonjaik időbeállításait, hogy azok ne álljanak át automatikusan a nyári időszámításra.
A kormányzat döntését a politikai és vallási tengely minden spektrumából éles kritika érte: a legnagyobb helyi keresztény közösség, a maroniták vezetői elfogadhatatlannak nevezték, mivel az a helyi közösségek és a nemzetközi normák teljes figyelmen kívül hagyásával történt. Egyes vallási szélsőségesek egyenesen keresztény és muszlim időként kezdték el nevezni a két időzónát, ami ijesztően gyorsan visszaemelte a köztudatba az országban közel 15 éven keresztül zajló vallási csatározásokat.
A libanoni fejlemények külföldi szemlélői rámutattak: a kormányzat kavarása csupán egy eszköz is lehetett annak érdekében, hogy eltereljék a figyelmet az elmaradó reformokról és a korrupciógyanús eseményekről.
Vasárnapra, tehát már az átállás első napjára nyilvánvalóvá vált, hogy az ország így semmilyen téren nem lesz működőképes: az oktatási miniszter elmondta, az állami iskolák a kormány döntésének ellenére előre fogják tekerni a mutatókat, ahogy az egyetemek is, azonban az orvosi rendelések, éttermi foglalások és a munkatalálkozók időpontjaival kapcsolatban nem született egységes álláspont – hisz hogyan is születhetett volna.
A kormány ezért már hétfő délután úgy döntött, visszavonja önkényes rendelkezését, és engedi természetes medrében folyni az időt a szebb napokat is megélt mediterrán országban. A lakosság azonban továbbra sem lélegezhet fel: Libanonnak október óta nincs megválasztott elnöke, a jelenlegi vezető pedig csupán megbízott miniszterelnök – lassan egy éve.
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
Pozíciócserék jönnek a magyar energiaágazatban, új szereplők érkeznek a „nagyfiúk játszóterére” – ebbe nyúlhat bele Magyar Péter
