Luxus, ami csak a leggazdagabbaké
Státuszszimbólum vagy önkifejezés? A luxusmárkák a 21. században összetett szerepet töltenek be a társadalomban, hiszen az emberek többsége arra vágyik, hogy kimutathassa, mennyi pénze van, még akkor is, ha ez gyakran nem áll összhangban a valós anyagi lehetőségeikkel. Pár éve egy Louis Vuitton öv még talán azt jelentette, hogy a viselője nem szenved anyagi gondoktól, de ma már automatikuson egyfajta ellenszenvet vált ki az emberekből, mivel azt jelenti, hogy az öv tulajdonosa valószínűleg az egyik alsóbb osztályba tartozik. Ironikus, hogy egyesek képesek ezeket a termékeket részletfizetésre megvásárolni, és felmerülhet bennünk, hogy egy-egy ilyen termékért hány étkezést hagynak ki.
A listánk ötödik helyén a Birkin foglal helyet. A táska egy véletlen találkozásból született, és története visszanyúlik egészen 1983-ig. Jean-Louis Dumas, a Hermes akkori vezérigazgatója és Jane Birkin színésznő egymás mellé kerültek egy repülőn. Birkin elmondta Dumas-nak, hogy nehéz praktikus, zsebes, de szép táskát találni, és a vezérigazgató megígérte, hogy készítenek egyet. Az első fekete, rugalmas bőrből készült modell megszületett 1984-ben, a terveit még a repülőn vázolták fel. A táskát csak hosszas várakozás után lehet megvásárolni, és egyfajta személyes kapcsolat kialakítása is szükséges a márkával – a Hermes történetéről bővebben a the VOU oldalán olvashatunk.
A negyedik a sorban az egyedi megrendelésre készült luxusautó. Ehhez a kategóriához tartozik a Ferrari, a Rolls-Royce, a Bentley vagy a Porsche. A példa kedvéért vizsgáljuk meg a Ferrarit. A márka az 1950-es években elindította a Tailor Made programját, ami által teljes mértékben egyedi tervezésű lehet az autójuk. Ennek a folyamatnak az első és legfontosabb feltétele a vásárlói előélet, tehát a márkahű vásárlók előnyben vannak. Érdemes tisztában lenni az emberi kapcsolatok fontosságával is, hiszen a márkakereskedő indítja el a vevőt a Tailor Made útján. A vevő köteles egy bizonyos összeget vagyis letétet kifizetni, majd a kereskedő elküldi a jármű specifikus leírását a gyárnak elbírálásra. Ha a Ferrari elfogadja a megrendelést, a vevő felvételt nyer a programba, és ezáltal bekerül egy szűk és elit vásárlói körbe.
Az idő már magában is luxus
A harmadik a listánkon a ritka és limitált luxusóra. Sokak számára talán meglepő, de itt nem a Rolex óráiról van szó. A Patek Philippe és a Richard Mille széles körben jobbnak és exkluzívabbnak számít. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a Rolex egy bárki számára elérhető óra lenne, csupán vannak sokkal elitebb márkák is. Patek órái hihetetlenül aprólékos munkával, kézzel készülnek, és sok esetben rendkívül bonyolult mechanikus szerkezetekkel rendelkeznek. A klasszikus, elegáns vonalat képviseli már 1839 óta. Évente mindössze 60-70 ezer órát gyárt, szemben a Rolex több mint egymillió darabot. Illetve a belépő szintű Patek modellek ára jóval magasabb. A Richard Mille a modern, avantgárd és a technológiailag hihetetlenül fejlett órák világát képviseli. Az anyaghasználata elsőre talán meglepő lehet, de pont ettől lesz igazán egyedi. Szinte mindig olyan high-tech anyagokhoz nyúlnak a tervezők, mint például a titán, szénszál vagy más az űrkutatásban és a Forma–1-ben használt kompozitok.
Az órával a viselője egy szó nélkül meg tudja üzenni a világnak, hogy hihetetlenül sok pénzzel rendelkezik.
A következő, tehát a második a dobogón a magánrepülőgép birtoklása. Alapvetően már a bérlése is elég nagy luxusnak számít, tehát ebből adódóan a tulajdonlása a leggazdagabbak számára a hatalom, a függetlenség és az idő feletti kontroll jelképe. Egy saját gép legnagyobb előnye, hogy az ember az idejét, tehát a legértékesebb erőforrását, a leghatékonyabb módon tudja felhasználni.
Egy kisebb géphez már nagyjából 2–5 millió dollárért hozzájuthatunk, vagyis 750 millió és közel 1,9 milliárd forint között mozog az ára.
Vannak azonban egyéb éves költségei is, és a korábban említett esetben még csak egy négy-hét fős repülőről beszélünk – a Lunajets oldalán írnak erről.
Az első a listán magába foglal egyfajta életstílust is, hiszen a tenger nem való mindenkinek. Ez nem más, mint a szuperjacht. Itt is megvan a szabadság és az idő tényezője, mint a repülő esetében, de ezek mellett sokkal több is. Lényegében az ilyen hajók már vízi palotának számítanak. Olyan szolgáltatásokat kínálnak, mint a helikopter-leszállópályák, a végtelen medencék, de a határ a csillagos ég.
Például Bill Gates hidrogén hajtású jachtja 119 méter hosszú, és 654 millió dollárért, nagyjából 241,9 milliárd forintért lehet a miénk.
Ennél sokkal olcsóbban is vásárolhatunk persze, de ha lúd, legyen kövér – az Edmiston oldalán találunk erről részletes leírást.
Összességében elmondható, hogy a luxuscikkek, legyen szó jachtról, magángépről vagy táskáról, sokkal többek egyszerű tárgyaknál. Társadalmi szimbólumok, amelyekkel az emberek az identitásukat, sikerüket és hatalmukat próbálják kifejezni. Mégis, a státuszszimbólum és az önkifejezés határa elmosódik. A modern fogyasztói kultúrában a luxus gyakran már nem az ízlésről vagy a minőségről, hanem a láthatóságról és a vágyott társadalmi pozícióról szól. Egyre többen próbálják a felső tízezer életstílusát utánozni, talán épp azt felejtjük el, hogy az igazi érték nem a márkajelzésben, hanem a hitelességben rejlik.
