Munkaerőhiány 2026-ban: miért nem elég a hazai utánpótlás, és hogyan segíthet a külföldi munkaerő? (x)
A hazai kínálati oldal ellenálló képessége korlátozott. A belső tartalékok – az inaktívak, a pályakezdők és a munkaerő-mobilitás növelése – adott határok között működnek csak, de gazdasági ciklusokban és szerkezeti váltásokban gyakran nem tudják gyorsan pótolni a tízezres nagyságrendű hiányokat. A Magyar Nemzeti Bank és más gazdasági elemzők hangsúlyozzák: bár a foglalkoztatás alakulása 2024–2025-ben még erős volt, a demográfiai trendek (idősödés, kevesebb új belépő) 2026 körül erőteljes korlátokká válhatnak a munkaerő-kínálat bővítése szempontjából.
A külföldi munkaerő integrálása – különösen harmadik országbeli dolgozók alkalmazása – rövid és középtávon hatékony eszköz lehet a kapacitások fenntartására. 2024–2025 folyamán Magyarországon a külföldi munkavállalók száma nőtt, a bevonásuk jellemzően az ipar, az építőipar, a logisztika és a mezőgazdaság területeire koncentrálódik. Elemzések szerint a külföldi munkavállalók 2025-re egyes iparágakban és bizonyos üzemekben, projektekben már nélkülözhetetlen erőforrássá váltak. Ez a gyakorlat 2026-ban is várhatóan folytatódik, mivel a munkaerőhiány helyi megoldása lassabb és költségesebb folyamat.
Fontos ugyanakkor kiemelni a jogszabályi és adminisztratív hátteret: 2024 folyamán több szabályozási módosítás történt, amelyek részben egyszerűsítik, részben pontosítják a harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásának feltételeit. A 2024 év végi kormányrendelet értelmében az EU-n kívüli országokból történő munkavállalás korlátozottabbá vált, így az éves kvóta lecsökkent 35 ezer főre a korábbi 75 ezerről. Továbbá a 2025-ös év elejétől az EU-n kívüli országokból kizárólag Grúzia, Örményország és a Fülöp-szigetek állampolgárai foglalkoztathatók Magyarországon. Tehát a terület szabályozásának 2025-ös módosításai konkrétan befolyásolják, hogy kik és milyen gyorsan érkezhetnek dolgozni Magyarországra – ez 2026-ban a foglalkoztatási stratégiák egyik legfontosabb eleme.
A külföldi munkaerő alkalmazására irányuló vállalati döntésekben számos faktor játszik szerepet: a toborzási költségek, a betanítás ideje, a fluktuációs ráta, a szállás- és logisztikai tételek, valamint a munkavállaló-megtartás várható hatékonysága. Nem ritka, hogy a külföldi munkaerő kezdeti tranzakciós költsége (utazás, engedélyek, szállás) magasabb, ugyanakkor a hosszú távú megtérülés – különösen alacsony fluktuáció és jó teljesítmény esetén – kedvezőbb lehet, mint a helyi munkaerő folyamatos keresése és betanítása. A vállalatok ezért 2026-ra több esetben is úgy terveznek meg bizonyos projekteket vagy gyártósorokat, hogy a harmadik országbeli dolgozók hosszabb távú jelenlétére alapoznak.
A Fülöp-szigetek sajátosságai miatt a Fülöp-szigeteki munkavállalók külön figyelmet érdemelnek a magyar munkaerőpiaci megoldások között. A Fülöp-szigetek évszázados munkavállaló-exportra épülő kultúrája, a magas fokú angol nyelvtudás és a jól szervezett toborzási hálózatok miatt a vendégmunkásaik gyorsan és hatékonyan illeszkednek be olyan szektorokba, ahol stabil, hosszú távú jelenlétre van szükség. A Fülöp-szigeteki munkavállalók 2024–2025-ben is jelentős számban érkeztek. A magyar vállalatok tapasztalatai alapján a Fülöp-szigeteki dolgozók lojalitása, fegyelme és angol nyelvi kompetenciája üzleti előnyöket hozott több ágazatban.
Ugyanakkor nem szabad idealizálni a helyzetet. A sikeres bevonás nem magától értetődő vagy automatikus: a cégvezetőknek fel kell készíteniük a vállalatokat és a helyi közösségeket is az új külföldi munkaerő beilleszkedésére. Ez a jogi megfelelés (munkavállalási és tartózkodási engedélyek precíz intézése), a logisztikai háttér (megfelelő szállás és belső kapcsolattartás), valamint a humánerőforrás-gyakorlatok (onboarding, mentorálás, nyelvi támogatás, közösségi integráció) összehangolását követeli meg. Azok a cégek járnak jól 2026-ban, amelyek nem csupán „munkaerőt” vesznek fel, hanem befektetnek a munkaerő megtartásába és beillesztésébe.
Végezetül: 2026-ban a külföldi munkaerő – köztük a Fülöp-szigetekről érkező dolgozók – nem „csak” pótlásként jelenik meg a munkaerőpiacon, hanem stratégiai tényezővé válik a versenyképesség fenntartásában. A vállalatok és a szabályozók közös feladata, hogy a bevonás gyors, de jogszerű és humánus legyen, és hogy a munkaerőpolitika ne csak a pillanatnyi hiányokat kezelje, hanem a jövőbeli strukturális átalakulásokra is választ adjon. Ha ezt sikerül összehangolni, a külföldi munkaerő 2026-ban valódi, mérhető hozzájárulást adhat a magyar gazdaság ellenálló képességéhez és növekedéséhez.
