Szinte az összes egyetemista dolgozik a tanulmányai mellett

Mire a diplomájukat kezükbe veszik, a felsőoktatásban végzők 78 százaléka dolgozott már, és köztük is kiemelkedő a gazdaságtudományokat hallgatók munkahajlandósága a Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) legutóbbi tanulmánya szerint.

Alapos kutatást végzett az Oktatási Hivatal, amely a DPR kutatásában azt dolgozta fel, hogy a 2018-ban, illetve 2022-ben végzők miként jutottak el a diplomáig, utána pedig miként helyezkedtek el a munkaerőpiacon.

A harminc felsőoktatási intézménytől objektíven kinyerhető adatokon túl – például, hogy továbbra is több a nő a felsőoktatásban, de a 60:40 százalékot azért sosem éri el a kilengés – szubjektív tényezőkre is rákérdeztek az online íveken, például a következőkre:

• munkavállalási attitűd,
• munkahely és tanulmányok illeszkedése,
• elégedettség.

Mindezekből világosan kirajzolódott, hogy a legtöbb hallgató már a felsőoktatási tanulmányai során is dolgozik, ami lehet persze az oktatáshoz kapcsolódó szakmai gyakorlat. A legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a gazdaságtudományokat folytatók dolgozzanak a tanulás mellett, de nem feltétlenül a tanulmányukhoz illeszkedő munkakörben, és ugyanez áll a diplomázás utáni munkavállalásra is, azaz tartja magát a régi mondás, hogy „egy közgazdászból még bármi lehet”.

Nappali tagozatos tanulás mellett nehezebb a munka

Mindenesetre a gazdaságtudományokat hallgatók 86,4 százaléka nyilatkozott úgy, hogy dolgozott a hallgatói évei alatt. Utánuk a társadalomtudományokat és informatikát tanulók, illetve a pedagógus- és egészségtudományi képzésekben részt vevők következtek a sorban. A skála másik végén a természettudományi, illetve az orvos- és egészségtudományi képzésekben részt vevők álltak.

Abban már jócskán eltérnek a gazdaságtudományokat hallgatók, hogy az említett munkavégzés a tanulmányaikhoz illeszkedő-e, ez ugyanis náluk kevéssé valószínű. 

A tanrend vonatkozásában előny, ha valaki nem nappali tagozatos, hiszen közülük 72 százalék, a másként tanulóknak viszont 95 százaléka tudta összeegyeztetni a munkát a tanulással.

Más városba vagy vármegyébe nem mennénk, akkor már inkább külföldre

Az is érdekes, hogy a diplomaszerzés után miként tudnak elhelyezkedni a frissen végzettek: 90 százalékuk azon a pályán indul el, amelyet az egyetemen-főiskolán tanult. A hallgatók túlnyomó többsége nem is bánta meg a választását, ugyanazt az oktatási intézményt és szakot választaná, ahol végzett.

A munkahely tulajdonosa vonatkozásában a magánszféra vezet, a második legtöbben az állami vagy önkormányzati munkáltatónál dolgoznak. A státuszt nézve az alkalmazottak vannak a legtöbben, összesítve 91,1 százaléknyian, az egyéni vállalkozók igen kevesen. Ezt jelzi a következő ábra:

Aztán, hogy földrajzilag hol hajlandók dolgozni a frissdiplomások, arra továbbra is igaz, hogy lehetőleg helyben, mert egyáltalán nem vagyunk mobilisak. A tanulmány szerint 

Budapestnek sincs bűvös elszívóereje, legfeljebb a környező vidékekről és bizonyos szakmákban. Persze minél kevésbé beágyazott valaki a munkaerőpiacon, annál valószínűbb, hogy váltana. Viszont azok aránya, akik inkább váltanának, és hajlandók lennének például a fővárosba költözni, így sem éri el azokét, akik inkább nem – egyetlen vármegyében sem.

A korfa is az eddig ismert trendeket mutatja: a legfeljebb 25 évesek jelezték leggyakrabban térbeli mobilitási szándékukat, ezt a 26–30 évesek mobilitási hajlandósága követi, és a 30 év felettiek költöznének legkevésbé.

Mennyire készít fel a hazai felsőoktatás?

Mindezt részben indokolja, hogy a jelenleg is dolgozóknak csak 3 százaléka tart attól, hogy a közeljövőben elveszítheti munkáját, 72 százalék teljes mértékben biztonságban érzi magát, és a tanulmány kiemelte, hogy itt nincs semmilyen különbség a 2018-ban, illetve 2022-ben végzettek között.

Mégis a válaszadók harmada felelt úgy, hogy „elképzelhetőnek tartja, hogy munkahelyet vált a következő egy-két évben”, méghozzá a következők miatt:

• főleg a bérrel és a béren kívüli juttatásokkal kapcsolatban figyelhető meg elégedetlenség, 
• kevesek számára megfelelők az előrejutási lehetőségek,
• sokan hiányolják a teljesítmény elismerését, a hiteles teljesítményértékelést,
• továbbá a nagyobb fokú rugalmasságot, a munka és a magánélet összekapcsolásának jobb lehetőségeit.

Az érettségizés helyét tekintve döntő többségben vannak a gimnáziumok, hiszen a diplomások 74,5 százaléka ilyen középfokú intézményből került a felsőoktatásba – az részletkérdés, hogy a hagyományos négy- vagy esetleg nyelvi előkészítő évvel megtoldott ötéves, illetve hat-nyolc évfolyamos változatba járt. A szomorúbb megállapítás úgyis az a tanulmány összegzése szerint, hogy

a végzettek 56 százalékának értékelése szerint a felsőoktatási tanulmányok inkább nem vagy egyáltalán nem készítették fel a külföldi munkaerőpiaci érvényesülésre.