Az elmúlt fél évszázadban a magyar egészségügyben feszültségek halmozódtak fel. Az okokat hosszan sorolhatnánk, de a legfontosabb az, hogy az ágazat szerkezetében, működési módjában és tulajdonviszonyaiban nem alakult át, nem fejlődött a környezet változásával összhangban. Az elmúlt évtizedekben lényegesen módosultak a megbetegedési viszonyok, alapvetően átalakult a gyógyítás szakmai környezete és gyakorlata, de a társadalom általános anyagi és mentális fejlődése kapcsán nagyban megváltoztak a lakossági igények is.