(Sztráda)béke vagy tűzszünet?

Aki teheti, már szorgosan dolgozik az ajánlato(ko)n, mások még vizsgálják, hogy miképpen tudnak pályázni, és olyan is akad, aki nem próbálkozik vele, mert a referenciafeltételeket nem bírja teljesíteni. A kulisszák mögött pedig bizonyára mennek az ilyenkor szokásos háttéralkuk is. Egyszóval most fegyverszünet van a sztrádafronton, bár nem tudni, hogy ez csak átmeneti, vagy tartósnak bizonyul-e.

A közbeszerzési eljárások kiírásakor még voltak kritikus hangok. Ám az ellenzék nehezen talált fogást, hiszen azt mégsem támadhatta, hogy ezúttal, ha kis kitérő után is, de mégis közbeszerzéssel választanak sztrádaépítőt. Bár tisztában lehettek annak időigényével: a pályázati felhívás elkészültének néhány napos csúszását kihasználva már a sztrádaépítések hosszas leállásáról beszéltek.

Pedig augusztusban néhány nap az egyébként időigényes közbeszerzés esetében már nem számít. A kis kitérő után a más módszereknél átláthatóbb közbeszerzés választásakor az ajánlatkérők tisztában voltak azzal, hogy ha simán is megy minden, az idén már nem kezdődhetnek meg a beruházások. Kormányváltáskor egyébként sem ritka a különböző folyamatok rövidebb-hosszabb szüneteltetése.

Vagyis azon a néhány napon nem múlott semmi. Hiszen télen nem lehet utat építeni, így teljesen mindegy, hogy októberben, novemberben, vagy netán januárban hirdetnek eredményt. A munkák az időjárás miatt úgyis csak márciusban indulhatnak meg. Hiába is jelentek meg tehát rekordgyorsasággal a Közbeszerzési Értesítőben a tenderek, legfeljebb csak készítésük elhúzódását hozhatták be. Így is csak fél év körüli a szünet, szemben a korábbi kormányváltással, amikor két évbe telt, amíg folytatódhattak a sztrádaberuházások.

A pályázatok megjelenésekor megint kisebb vihar keletkezett a részvételi feltételként megszabott referencia-előírás miatt (miszerint a pályázónak fővállalkozóként az utóbbi öt évben forgalomba helyezett tíz kilométeres, kétszer két sávos, új építésű utat kell felmutatnia). Ám a rohammunkában készített és megjelentetett tenderek kiírásával kapcsolatban senki nem indított jogorvoslati eljárást a panaszok kivizsgálására hivatott közbeszerzési döntőbizottságnál. Rossz nyelvek szerint ez még nem bizonyítéka annak, hogy minden rendben lenne. Lehet, hogy a pályázók csupán jobbnak tartják a békességet. Igaz, hogy a mostani három sztrádatenderen összességében mintegy 120 milliárd forintos beruházás elnyerése a tét, de az ígéretek szerint folyamatosan lesznek újabb pályázatok: a következő években is legalább hasonló nagyságrendű autópálya-építésekre lehet számítani. És ugye nem jó már mindjárt az elején összeakaszkodni az ajánlatkérővel. (Beszélnek persze másról is, különmegállapodásról, meg egyéb, a suttogó propaganda kategóriájába tartozó dolgokról. Ezekkel azonban, bármiféle kézzelfogható bizonyíték hiányában, nem érdemes foglalkozni.)

A közbeszerzési eljárások nagyja azonban hátravan, hiszen még a pályázatok első fordulójának beadási határideje sem járt le. Ezek eredményeként - előminősítéses pályázatokról lévén szó - csupán az derül ki, hogy kik kerülnek a második fordulóba. Az eljárások nyertesei pedig az ott ajánlatot tevők közül kerülnek majd ki. Lesznek azonban vesztesek is...

Van tehát még bőven lehetőség a háborúskodásra. Vagy elképzelhető, hogy mégis megvalósulhat a sztrádabéke?