A CD-polcra ajánljuk
Szentpéteri Csilla - Vadhajtások (Magneoton - Warner)
Szentpéteri Csilla néhány évvel ezelőtt még mint klasszikus előadó igyekezett betörni a honi zenei életbe. Gyakori fellépő volt a Zeneakadémia nagytermében ugyanúgy, mint az Óbudai Társaskör kamaraközönsége előtt, természetes megjelenése mögött megbúvó kivételes előadói szenvedélye gyorsan népszerűvé tette őt. Szentpéteri Csillának azonban nem volt elég, hogy egy legyen a sok közül. Persze minden előadóművésznek ez az álma, neki azonban valóban sikerült, igaz, nem a megszokott utat járva. A Vadhajtások Szentpéteri Csilla második kísérleti lemeze. Már az első, az üZENEt is meggyőzte a szakmát arról, hogy nem könnyű feladat a klasszikát popzenébe oltani, ha az embernek igényei vannak. A zongoraművész és az ember ma is ugyanilyen megejtő természetességgel van jelen Szentpéteri Csilla zenéjében, mint annak idején. Pedig nem akármilyen felkészültségű művészről van szó, Cziffra György, Frankl Péter, Vásáry Tamás, Solti György formálta díjakat sorra nyerő zongoristává. A mostani lemez alighanem az első CD közönségsikerét is túlszárnyalhatja majd. A klasszikus témák úgy szerepelnek itt, ahogy az egy igazi crossover produkcióban elvárható: Bach, Debussy, Gluck, Satie "nótái" dús hangszereléssel hallhatók. Dühös ütősökkel, az ízlés határain belül torzított gitárral tombol a vihar Vivaldinál. Szentpéteri Csilla zongorahangja határozott, kiművelt - hű tükre színes személyiségének. Közreműködő zenészei közül sokan a honi dzsessz kimagasló szereplői (Deseő Csaba - hegedű, Fekete Kovács Kornél - trombita, Borlai Gergő - dobok stb.).
A kortárs zeneszerzők manapság az Egyesült Államokban sem olyan népszerűek, mint a kiadók által sztárolt előadók. A magyar zenekedvelő is inkább egy-egy kiváló amerikai zongora- vagy hegedűművész nevét ismeri. Pinchas Zukerman vagy a fiatal tehetség, Joshua Bell például már többször is járt Magyarországon - mindketten a hegedű mesterei. Talán az utóbbi neve a legismerősebb a most megjelent, nem mindennapi CD-n is. Pedig Joshua Bell csupán az egyik közreműködője ennek a kiadványnak, amelynek fókuszában ezúttal a vonóscsalád basszusfekvésű tagja, a nagybőgő áll: két kiváló bőgőművész és zeneszerző két-két izgalmas szerzeménye hallható rajta.
Giovanni Bottesini az olasz kora romantika komponistája, darabjait az itthoni bőgősök is előszeretettel adják elő, hiszen ő az amúgy szűk bőgőrepertoár kedvencei közé tartozik. Ezt az "ínséget" enyhíti a hazájában egyre népszerűbb Edgar Meyer két, nagybőgőre szerzett versenyműve, amely a CD-n szereplő Bottesini-művek izgalmas kontrasztjait képviseli. Közülük a bőgőre és csellóra írt kettős versenyben Meyer partnere a kínai származású gordonkafenomén, a zenei "mindenevő" Yo-Yo Ma.
Kapcsolatuk, akárcsak Joshua Bell-lel, nem most kezdődik, hiszen az Appalache-vidék által inspirált közös lemezeik (Appalachian Waltz, Appalachian Journey) az amerikai zenerajongók igazi kedvencei, és az itthoni közönség körében is feltűnést keltettek. Edgar Meyer zenéjét amolyan amerikai lezserség teszi élvezetessé: hangszerkezelése komponálás és előadás közben egyaránt csupa gesztus, rögtönzött humor, eszközeit pedig sokszor a dzsesszből és a bluesból veszi kölcsön. Ugyanakkor a tételek megformálásában szívesen alkalmaz Mozartra jellemző, kötött formákat - hidat verve ezzel a klasszika és a modernség közé, átívelve Bottesini virtuóz életműve fölött.
Best Of Weather Report (Columbia/Legacy)
A legendás Weather Report zenekar rajongói most szabadjára bocsáthatják nosztalgiájukat: a Columbia Records lemezeit itthon forgalmazó Sony Music megjelentette a legendás dzsessz-rock formáció öszszes felvételét digitalizált változatban, CD-sorozatban. A '70-es években alakult zenekar mérföldkő a dzsessz történetében, tagjai között olyan figurákat találunk, mint a perui ütőhangszeres Alex Acuna vagy az iskolateremtő basszusgitáros Jaco Pastorius, akit zsenialitása miatt még Fekete-Afrikában is félistenként tisztelnek, pedig a feketék kimagasló zenei érzéke közismert. Pastorius valóban a mítosszá vált zenészek egyike, nem kis részben tragikus halála miatt. Legendái közé tartozik az a számtalan történet, amikor szürke eminenciásként, egyszerű hórukklegény kinézettel jelent meg a színpadon, hogy öt perc zenélés után a közönség kedvencévé váljon. Nem különb a két zenekarvezető, Joe Zawinul billentyűs és Wayne Shorter szaxofonos hatása sem, ők ketten közvetlenül a nagy mester, Miles Davis "istállójából" kerültek ki. A mostani sorozat első darabjára felkerült tizenegy szám friss, izgalmas élmény ma is, sőt: a hetvenes évek közepéről vagy még későbbről származó anyagok mintha új energiával töltődtek volna fel az azóta eltelt évek alatt.
Cesaria Evora - Anthology Lusafrica (BMG)
Talán még semmi nem hozott ekkora népszerűséget a Zöld-foki-szigetek számára, mint a világszerte ünnepelt énekesnő, az olthatatlan kíváncsiságú utazó művész, a "mezítlábas díva": Cesaria Evora. "Cabo Verde, terre estimada" - szól egyik leghíresebb dalának refrénje: nehéz elképzelni, mi lehet annyira megkapó Cesaria számára ebben a kopár szigetcsoportban, amelynek lakatlan, holdbéli tájra emlékeztető lankáin először csupán a XVI. század gyarmatosítói és rabszolgáik telepedtek meg. Cesaria legnagyobb népszerűségét a latin népek körében, Franciaországban és Mexikóban érte el, bár édes-bús melankóliával átitatott dalai inkább a portugál nemzeti dal, a fado hangulatát idézik, semmint a nálunk jobban ismert francia sanzonokét. Cesaria legújabb válogatáslemeze nemrég jelent meg, s a nyáron hallhatta a magyar közönség is először őt élőben, a Sziget fesztivál világzenei nagyszínpadán. Az Anthology talán azért jeleníti meg ismét a művésznő legszebb dalait, mert ő is olyan, mint a mai legnagyobb zenészek, akik viszonylag szűk zenei eszközkészlettel képesek hatalmas univerzumok felvázolására. Különösen igaz ez Cesariára, akinek a tematikája tulajdonképpen évtizedek óta változatlan: "Bár szülőföldem kopár és terméketlen, én pontosan ezért szeretem" - szól az üzenet, amely emberek millióit fakasztja könnyekre a világon.
