Mindenki segített a bűnőzöknek

Az olajüzletek kialakulásában a kormányok gazdasági és szociálpolitikai intézkedései; a jogi szabályozásban megmutatkozó összhang hiánya; a bűnüldöző szervek többszöri átszervezésével kapcsolatosan kialakuló átmeneti működési zavarok, valamint ezen szervezetek szakmai állományának drasztikus leépülése; a különböző országos hatáskörű szervek és a rendeletalkotó főhatóságok közötti koordináció nem megfelelő volta egyaránt szepet játszott -- szögezi le a ma az olajbizottság elé kerülő, a testület szakértői és Pallag László által közösen készített jelentéstervezet.
A több mint hatvanoldalas dokumentum részletesen foglalkozik a rendszerváltás gazdasági, jogszabályi hatásaival, az olajbűnözésre lehetőséget adó jogi és ellenőrzési hiányosságokkal, az olajbűnözés módszereivel, az illegális üzemanyag vásárlói körével.
A tervezet szerint az olajügyeket is érintő jogi szabályozás több kiskaput kínált, és noha ezzel, valamint az egyre élesebb helyzettel 1993-ban a kormány és a bűnüldöző hatóságok is tisztában voltak, az utolsó kiskapuk bezárására csak 1998-ban került sor.
Az olajmaffiák tevékenységének alapja bizonyos nyersolajszármazékok egymásba alakíthatósága, illetve egyes, lényegileg azonos termékek különböző néven más adózási és egyéb feltételek melletti forgalomba hozása állt (orsóolaj, extrakönnyű fűtőolaj) -- áll a jelentésben.
Egy vasúti tartálykocsi mennyiségű -- hatvanezer liter -- olajon az úgynevezett szőkítéssel kétmillió forint tiszta haszon keletkezett, becslések szerint 1992 és 1995 között sok száz szerelvény --- egyenként mintegy ötven vagon -- érkezett az országba, melyek révén a bűnszövetkezetek jövedelme 100 milliárd forintra tehető. Az olajüzletekben -- az egészet szervező és bonyolító vezetőkön kívül -- többek között a bűnüldöző hatóságok egyes alkalmazottai, az APEH, a MÁV, az olajtársaságok, az országúti fuvarozók egyes dolgozói, jogászok, valamint egyes politikai pártok tagjai és tisztségviselői is közreműködtek. Minderre vonatkozóan konkrétumokat a jelentéstervezet nem tartalmaz.
Az illegális üzemanyag felvevői nagyobbrészt a nagy állami vállalatok (MÁV, BKV, Volán), valamint mezőgazdasági és ipari vállalatok voltak. A nagyfelhasználók sorába tartozott a honvédség is. Az állami cégeket vélelmezhetően korrupcióval nyerték meg vásárlói partnernek a bűnözői körök, akik a profit egy részét átengedték a vásárlóknak. Az illegális olaj tetemes részét ugyanakkor külföldön, elsősorban a volt Jugoszláviában értékesítették.